Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Savpróba - WOLFE, Tom

WOLFE, Tom

Savpróba

Eredeti cím: The Electric Kool-Aid Acid Test
Fordította: Dányi Dániel

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 325 oldal
Ár: 3600 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-49-2
Kiadás éve: 2007

Savpróba - WOLFE, Tom megrendelése

Fülszöveg:

Tom Wolfe (1931) újság- és regényíró számos aktuális és bizarr amerikai témát dokumentált – többek között a korai hatvanas években kibontakozó hippikultúra kezdeteit is. A Savpróba extravagáns szöveg, portré-dokumentumregény, az „új újságírás” és a „hisztérikus realizmus” mostanra klasszikusnak számító alapműve. Bár maga Wolfe a regényben ábrázolt rendszeres drogfogyasztásban nem vett részt, lenyűgöző élményei nyomán elhatározta, hogy a tapasztalatokat – a többiek különleges tudatállapotait és az ezekkel járó felfedezéseket – az irodalmi nyilvánossággal is megismerteti. Művének középpontjában nem is annyira az események elbeszélése áll: sodró lendületű szövege sokkal inkább Ken Kesey és a Vidám Kópék (azaz a Merry Pranksters) szellemi és kvázi-vallásos, pszichedelikus kalandjaival foglalkozik.
Munkája során rengeteg elsődleges forrásszöveget – leveleket, több részletes interjút, hangfelvételeket – használt fel, s ezzel egyúttal egy új forma alapjait is megvetette. A Savpróba bravúrosan eredeti stilisztikával ábrázolt tárgya a „Továb’ (Furthur)” nevű, pszichedelikus színekre pingált iskolabuszon lakó-utazó hippikollektíva élete, közelebbről: személyes élménybeszámolóik, spiritualitásuk és filozófiájuk, különböző szerek által előidézett megvilágosodásaik, acid-bulijaik – egyszóval egy egész, akkoriban forradalmian újnak számító életforma és -érzés.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Mire úgy 30 mérföld után elérték San Josét, az utazásnak már jócskán megjött a hangulata. Éjszaka volt, és sok jó lélek be volt tépve, és lerobbant a busz. Behúzódtak egy szervizállomáshoz, és egy pillanat alatt a motorháztető alatt turkált egy segéd, figyelgette a Cassady hajráztatta motort, mialatt a stadion körüli lámpák furcsa foszforeszkáló foltokat fröcsköltek a buszra [...]
Cassady ad még a motornak, a buszból pedig fura sivítást hallani, talán a hangszórókból vagy csak az ablakokból. Sundsten megkaparintott egy mikrofont a variálható visszhangbeállítással, és rájött, hogy fura rádióhorror-röhögést és visítást tud vele keverni, ha sikít, mint egy vámpír, hogy: „Gyere és mesélj-élj-élj-élj... Milyen Szan Hozéj-éj-éj-éj-éj”, a változó késleltetéssel visszajátszott éj-éj-éj-éj-k duplázva, négyszerezve, nyolcszorozva jöttek. Végtelen, pattogó visszhang – és mindezen átúsztatva az a fura, enyhén hisztérikus nevetés meg egy elkeseredetten pengetett mandolin, ez Hagen barátnéja felől, aki bent kidőlt egy padon, mandolint penget és röhög...”