Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Hajsza - WINTON, Tim

WINTON, Tim

Hajsza

Eredeti cím: The Riders
Fordította: Vízi Katalin

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 412 oldal
Ár: 3900 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-21-8
Kiadás éve: 2009

Hajsza - WINTON, Tim megrendelése

Fülszöveg:
Tim Winton 1960-ban született a nyugat-ausztráliai Perthben. Még szülővárosa egyetemének regényíró kurzusára járt, amikor tizenkilenc évesen belefogott első regényébe, amely máris egy rangos nemzeti irodalmi díjat hozott neki. Felnőtteknek szóló regényei mellett ír gyermekkönyveket és több részes ifjúsági fejlődésregényeket is. Ez utóbbiak egyikéből tévésorozat készült, s több más művét filmváltozatban is megismerhette a közönség. Munkái azt a meggyőződését tükrözik, hogy az ember meghatározó élményei zömükben a serdülőkorból származnak.
Winton regényeinek és novelláinak helyszíne többnyire az általa jól ismert Nyugat-Ausztrália, számos, a kontinens-országról szóló útikönyv társszerzője és tevékeny résztvevője az ausztráliai környezetvédelmi mozgalmaknak.
A Hajsza 1995-ben jelent meg. Fred Scully, az egyetemi tanulmányokba is belekóstolt ausztrál kétkezi munkás a családjával együtt kiválasztott új otthon elkészülte után egy írországi repülőtéren várja feleségét és kislányát, de csak az anyja által magára hagyott hétéves Billie érkezik meg – az őt ért sokktól hosszú időre némaságba zárkózva. A könyv kettejük útját mutatja be a korábban Európában töltött évek kedves emlékekkel teli helyszínein át, az utazást, melynek során az apa mind jobban beszűkülő tudattal keresi feleségét. A válságos pillanatokban nagyszerű jellemről tanúbizonyságot tevő kislánya tartja benne a lelket: ő az, aki végül megóvja a férfit személyiségének teljes szétesésétől.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Bár szeme a sírástól elhomályosult, Billie látta, ahogy jön kifelé megbilincselve, és üvölt, mint a Púpos a Bolondok napján. A tömeg reszketett az izgatottságtól. Az emberek félrehúzódtak. Nem tudták, kicsoda. Azt hitték, ismerik, pedig fogalmuk sem volt, ki ő. A kisbusz tetején a sziréna. Valaki megérintette Billie vállát, erre bemászott az első ülésre, ahol szivar- és fertőtlenítőszag csapta meg az orrát. Az ajtó becsapódott. A rendőrök a maguk madárnyelvén beszélgettek. Hátul, az üvegfal mögött Scully vihogott eszelősen. Valaki – a sofőr – odanyújtott Billie-nek egy zsebkendőt.
– Ismered? – kérdezte valaki angolul.
Billie elgondolkodott. Beszívta a zsebkendő édes, szappanra emlékeztető illatát, és megnyalta az ajkát. A szűk utcák gyors egymásutánban haladtak el a szemük előtt.
– Igen – mondta anélkül, hogy megbicsaklott volna a hangja. – Az apám.”