Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Piros fű - VIAN, Boris

VIAN, Boris

Piros fű

Eredeti cím: L'herbe rouge
Fordította: Bognár Róbert

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 188 oldal
Ár: 2300 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-81-2
Kiadás éve: 2007

Piros fű - VIAN, Boris megrendelése

Fülszöveg:

A világirodalomban gyakran találkozhatunk a farkas és a kutya allegorikus kettősével. Írók és költők sokasága mondta már el véleményét az emberekről és a korabeli társadalomról e különböző értékválasztásokat szimbolizáló négylábúak ürügyén. Ezzel együtt bizton állíthatjuk, hogy a Piros fű megjelenésekor Phaedrus és La Fontaine egyaránt megfordult a sírjában. Vian farkasa, Wolf és a kutyája, Dupont szenátor ugyanis ellenáll minden arra irányuló kísérletnek, hogy begyömöszöljük őket a tanmesék egyszerű, egyértelmű világába, hiszen egyszerre mulatságos és szívszorító kalandjaik végére érve is nehéz eldönteni, melyikük járt jobban.
E regény – a Cartaphilus Kiadó Boris Vian-életműsorozatának egyik első kötete (a two in one Vian-Sullivanhez méltó ötletnek gondoltuk ugyanis, hogy rögtön két „első kötettel” indítsuk útjára a sorozatot) – egyszerre kínálja az olvasónak a science-fiction kalandosságát, a lélekelemzés mélységét és a társadalmi szatíra keserű humorát. Többek között megtudhatjuk belőle, hogy

  • miképpen és milyen áron szabadulhatunk meg nyomasztó emlékeinktől,
  • miért veszélyes szóba állnunk a saját tükörképünkkel,
  • hova vezet, ha minden vágyunk teljesül,
  • miért tettetik magukat butának a nők,
  • s végül, de nem utolsó sorban: milyen az ideális vapiti („zöld, kerek tüskéi vannak, és pluttyan, ha vízbe dobja az ember”).

A regény mit sem vesztett aktualitásából, hiszen a tahózás napjainkban is az egyik legdivatosabb sport, és a korrupt városatyák száma sem csökkent az utóbbi ötven évben…




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek

„A polgármester beleköhécselt a hallócsőbe, s megragadta a szót, hogy kitekerje a nyakát, de az erőst ellenállt.
– Uraim, kedves fülebarátaim! – mondta. – Nem kívánom hosszan ecsetelni e nap ünnepélyességét, mely éppoly tiszta, mint szívem minden melege, hiszen önök éppoly jól tudják, mint jómagam, hogy első ízben, amióta hatalomra jutott ama szilárd és független demokrácia, az elmúlt évtizedeket gyanúpörrel beszennyező politikai aknamunka és alantas demagógia… ööő, a rohadt életbe, de nehéz elolvasni ezt a kurva papírt, el van mázolódva az írás. Hozzáteszem, hogy ha mindent elmondanék, amit tudok, főleg ezzel a hazug barommal kapcsolatban, aki azt állítja magáról, hogy sajtkereskedő…
A tömeg üdvrivalgásban tört ki, a kereskedő pedig viszonválaszra emelkedett. Olvasni kezdett egy dokumentumot, amely azt bizonyította, hogy a városatyákat vastagon megkente a legnagyobb helyi rabszolga-kereskedő. Rázendített a rezesbanda, hogy elnyomja a hangját, a polgármesterné pedig elterelő hadművelettel próbálván menteni a férjét, megkettőzött energiával ténykedett.”