Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Köpök a sírotokra - VIAN, Boris

VIAN, Boris

Köpök a sírotokra

Eredeti cím: J'irai cracher sur vos tombes
Fordította: Rózsa László

Kategória: szépirodalom, szépirodalom
Terjedelem: 168 oldal
Ár: 2500 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-080-6
Kiadás éve: 2008

Köpök a sírotokra - VIAN, Boris megrendelése

Fülszöveg:
Ez volt az első a Vernon Sullivan álnéven megjelentetett Vian-regények sorában. Szerzője körömszakadtáig tagadta, hogy bármi egyéb köze lenne a könyvhöz azon túl, hogy lefordította. A Köpök a sírotokra, ez az állítólagos „amerikai regény” akkora botrányt kavart, hogy Borisnak a mű megjelenését követő néhány évben (kivételesen) nem voltak pénzgondjai.
„Pornográfia!” – hörögték az erkölcs bajnokai, mert a könyvben többször is előfordul a mellbimbó szó. Azt persze nem vették észre, hogy e regény valójában egy stílusparódia, és szerzője – mellesleg – felemeli szavát a rasszizmus ellen is.
Na jó, ez így nem egészen pontos. Nemcsak mellbimbókról esik szó e regényben, mert a benne szereplő lányok nem éppen az ártatlanság mintaképei. A főhős, Lee Anderson pedig végképp nem az. Aki tehát nagyon akarja, akár pornográf irományként is olvashatja ezt a Boris Vian-művet (mindazonáltal mindenkit lebeszélnék erről). Már csak azért is, mert ez a szélsőséges túlzásokkal teli regény nem több, mint egy irodalmi tréfa – annak viszont első osztályú.
Még akkor is, ha felemás módon sült el. Rengeteg pénzt hozott Borisnak. És hírnevet. Csakhogy „kétes” hírnevet. S emiatt Boris azonnal kegyvesztetté vált a „komoly” irodalmi berkekben. Így aztán Sullivan botrányos sikere sokba került Viannak, Már ha szabad így kettéválasztani ő(ke)t. Szerintem szabad, de csak nagyon óvatosan: mint a sziámi ikreket.

(Takács M. József)

„– Fogunk még együtt aludni?
– Hát persze! – mondtam. – Amikor csak akarja.
– Akár most rögtön?
– A húga már biztosan aggódik, hogy hol lehet.
– Lou itt van?
– Természetesen!
– Ó, ez nagyszerű – mondta Jean. – Így legalább tudok rá vigyázni.
– Azt hiszem, az ön felügyelete csak hasznára válhat – biztosítottam.
– Milyennek találja Lou-t?
– Szívesen aludnék vele is – mondtam.
Ismét felnevetett.
– Szerintem egyszerűen gyönyörű. Szeretnék olyan lenni, mint ő. Ha látná ruha nélkül…
– Ez minden vágyam – mondtam.
– Nézzenek oda! Milyen pofátlan!
– Bocsásson meg! Nem volt időm jó modort tanulni.
– Én bírom a stílusát – mondta hízelkedő pillantást vetve rám.
Kezemet a dereka mögé csúsztattam, és az ajtó felé tereltem.
– Ideje lemennünk.
– Bírom a hangját is.
– Jöjjön.
– Nem akar feleségül venni?”