Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A kék liba (novellák 2) - VIAN, Boris

VIAN, Boris

A kék liba (novellák 2)

Eredeti cím: -
Fordította: Bajomi Lázár Endre, Domonkos Eszter, Krakler Judit, Pacskovszky Zsolt, Takács M. József

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 284 oldal
Ár: 2800 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-107-0
Kiadás éve: 2009

A kék liba (novellák 2) - VIAN, Boris megrendelése

Fülszöveg:
A Boris Vian-életműsorozat e hatodik – a szerző halálának ötvenedik évfordulója alkalmából összeállított – kötetében olvasható novellák többsége most először jelenik meg magyar nyelven. Az előző novellagyűjtemény, a Blues egy fekete macskáért kedvező fogadtatása után talán nem is kell ennél többet mondanunk ahhoz, hogy az olvasónak kedvet csináljunk ezen újabb válogatáshoz. Remélhetőleg nem szükséges bizonygatni, hogy azoknak, akik megvásárolják e kötetet, nem kell azzal fáradniuk, hogy helyet szorítsanak neki a könyvespolcukon, hiszen úgyis folyton kölcsönkérik majd tőlük – és az istennek sem akarják visszaadni! De ha mégis akadna néhány, még ezek után is tétovázó olvasó, az ő kedvükért álljon itt néhány szó az újabb Vian-novellákról:

A Venyigeszú és a planktonból már jól ismert Őrnagy egy 1927-es Renault és két utas alkotta gépesített alegység élén kísérletet tesz a délvidék meghódítására. Útjukat nyápic aktakukacok és kövér tyúkok tetemei szegélyezik. (A déli hadjárat)

Vajon mit mondanak az álmoskönyvek arról, ha valaki gyönyörű, szőke lányról álmodik, majd ébredéskor egy éti csigát talál a nagylábujján? Valószínűleg semmit. Nos, ezért hasznosabb az álmoskönyvek helyett Boris Viant olvasni, akitől megtudhatjuk, hogy ez az álom egy gyönyörű, vörös hajú lánnyal való találkozást ígér. (Meglepetés-parti Léobille-nál)

Mindenki ismeri a robotika Asimov-féle három alaptörvényét. Azt azonban kevesen tudják, hogy Boris Vian már egy évtizeddel Asimov előtt megfogalmazta a maga kibernetikai törvényeit, melyek közül a legfontosabb így szól: „A robot ne olvasson Géraldyt.” (Veszedelmes klasszikusok)

A Biblia szerint Káint az irigység és a féltékenység késztette arra, hogy megölje ártatlan fivérét, Ábelt. Most megismerhetjük a történet egy másik verzióját, melyet a katolikus egyház bizonyára nem habozik majd gyorsított eljárás keretében apokrifnak nyilvánítani. (A gyilkos)

Ha egy papnak nincsenek titkolt bűnei, ha nem celebrál fekete miséket, és nem vonzza sem a sátánizmus, sem az  anarcho-mazochizmus,  könnyen  kiderülhet,  hogy  az illető  egyházfi  valójában  nem i s létezik. (A fürdőző csuhás)

„A környék egyetlen fogadója, a Koronás Tapír igazán takaros helynek tűnt. Az egyik sarokban férfiak tüsténkedtek egy parázzsal teli kővályúszerűség körül, és egyikük jókora kalapácsütéseket mért egy patkó alakú, vöröslő vasdarabra. Ami még különösebb: mellettük egy ló várt a sorára, nyakában durva vászonból szőtt abrakos zsákkal, behajlított bal hátsó lábbal, erős fogaival a sorsán rágódva. Kénytelenek voltak belátni a nyilvánvaló igazságot: a fogadó átellenben leledzik.” (A kék liba)

„Hirtelen felbukkant előttük egy ígéretesen kövér, nekik háttal álló, magasba emelt püspökfalatját billegető bóbitás tyúk. Az Őrnagy alattomban rálépett a gázpedálra, de kiszemelt áldozata váratlanul hátranézett, és kihívón rá meredt. Az Őrnagy, mintegy megbabonázva, mindazonáltal rezzenéstelen arccal, hanyag mozdulattal – és kilencven fokkal – elfordította a kormányt; csak az éppen arra járó helyi postás segítségével sikerült kiszabadítaniuk az autót a százéves tölgy lombjai alól, amely az Őrnagy remek reflexeinek köszönhetően rájuk dőlt.” (A déli hadjárat)

„A tábornok sietősen lépkedett, szolgálatból igyekezett hazafelé, hogy befalja betűtésztás levesét. Mint minden este, most is harmadannyi idő alatt rakja majd ki a nevét a tányér szélére, mint a fogoly, majd ez utóbbi dühös pillantásaitól kísérve bekebelezi mindkét adag levest. A rabnak esélye sem volt: Joseph Ulrich Saxakrammerigothensburgnak hívták, míg a tábornokot Polnak.” (Kínos ügy)