Újdonságok hírcsatorna
          Szerzőink



SONTAG, Susan 
(1933 New York - 2004 )


A szerző általunk megjelentetett könyvei:

SONTAG, Susan: A Szaturnusz jegyében

Amerika egyik legmeghatározóbb írója, filozófusa, társadalomkritikusa leukémiában szenvedett, s hosszan tartó betegség után halt meg a New York-i Sloan Kettering kórházban. Hetvenegy éves volt.
Élete során 17 könyv került ki a keze alól, melyek közt vannak regények, novellák, színművek, irodalomelméleti írások, de igazi ismertségét szerte a világon a társadalmi előítéletekről, illetve a tömegkultúra jelenségeiről írt munkáival szerezte. Emellett tanított filozófiát, szerkesztett kritikai folyóiratot New Yorkban, forgatott saját forgatókönyv alapján filmet Svédországban és Izraelben. Munkásságát többször is elismerték irodalmi díjjal: 1976-ban az amerikai művészek irodalmi díját, 2000-ben az amerikai Nemzeti Könyvdíjat, 2001-ben a Jeruzsálem-díjat, majd tavaly a Német Könyvkereskedelem Békedíját adományozták számára.
Magyarországon legismertebb művei A vulkán szerelmese és az Amerikában című regények, illetve A betegség mint metafora című esszé.
1933. január 16-án született, édesapja szőrmekereskedő volt valahol Szibériában és Mandzsúriában. Egy szőrmók vadember képe maradt meg benne, aki eltűnt vagy lelőtték. Anyja idegbeteg, sznob és iszákos, ettől Susan börtönnek érezte ifjúságát. A változtatásról kénytelen volt saját maga gondoskodni. Kislánykorában erősen elhatározta, hogy nagy értelmiségi válik majd belőle. Tucsonban, Arizonában nőtt fel, majd Los Angelesben élt, ahol még iskolás lányként kereste fel a nehezen megközelíthető, emigráns Thomas Mannt, hogy kérdéseket tegyen fel A varázshegy című regényéről. Kapott magyarázatot és süteményt.
Tizenöt éves korában érettségizett, húszéves korára túl volt a chicagói egyetemen, a házasságkötésen, a gyerekszülésen, és azon, hogy doktoráljon a Harwardon és Oxfordon, a St Annes College-ban filozófiából, irodalomból és teológiából.
Éltanuló volt, majd vendégtanár, semmilyen egyetemi élet mellett nem bírta elkötelezni magát, hogy biztos társadalmi helyzete és jövedelme legyen, maradt a piaccal, kiadókkal viaskodó szabadúszók lovagrendjében, nagy szolidaritással a kollégák iránt, bárhol élnek is a földkerekségen.
Közismertté az 1964-ben megírt Notes on Camp című esszéjével vált. Részt vett a hatvanas évek végének felbuzdulásaiban és életmódkísérleteiben, de mert sok beszédnek sok az alja, visszamenekült a dolgozószobájába. Amerikában az európai kultúra képviselője volt, anyanyelvén kívül franciául, olaszul és talán még más nyelveken beszélt és olvasott.
Nemzedékének egyik leghatásosabb esszéírója volt, de valószínű, hogy nem az elbeszélő prózája fogja megörökíteni a nevét, hanem a csapongó, villogó, kíváncsi és bátor okossága. Jellegzetesen New York-i szellem volt. Tudott mint jó pajtás nagyokat nevetni, élénken siklott arcról arcra a tekintete, érdeklődése friss és fáradhatatlan volt. Éjfél után bárhol a világon beülni valahova egy pohár borra az ő társaságában, számára is, barátai számára is a nap megkoronázása volt.
Tizenötezer kötetes könyvtára volt a legnagyobb teher rajta, számukra elég tágas lakást bérelni New Yorkban nem olcsó mulatság. Más írók könyveire keres – mondta.
Nehezen viselte el, hogy létezzen olyan jó könyv, amelyet ő nem olvasott. Ha egy tehetséges kolléga számára ismeretlen munkájáról volt szó, felírta gondosan a nevet, címet, kiadót, biztos, hogy előbb-utóbb elcsípi. Az első kérdés az volt számára, hogy van megírva az adott mű. Tudott rajongani és megkívánni. Önmagában az olvasót az író elé helyezte. Az Against Interpretation (Az értelmezés ellenében) című művében síkra szállt a művészetek kritikai vizsgálata ellen, mert az szerinte megfosztja a művészetet „mágikus, varázslatos erejétől”.
A végzetes betegség már 1970-ben megtámadta. Sorra esett át műtéteken, sugárzásokon, melyeken mindig felülkerekedett. Az életerő rekordere volt, és valóban hatalmas teljesítmény az, hogy ilyen hosszan ellen tudott állni. Egyik legsikeresebb könyve, A betegség mint metafora is azt üzeni, hogy szembeszállhatsz a csapással – amely régebben a tüdővész volt, aztán a rák –, ha nem fested át ördögi-romantikus mítosszá, mert te is játszol, nem csak a könyörtelen sors. És ő játszott, még három évtizeden át. Élte a saját életét, és nem a rákbetegét; esze ágában sem volt megadni magát.
Egész életében küzdött az emberi jogokért. 2003 őszén a világ egyik legrangosabb irodalmi eseményének számító frankfurti könyvvásáron a Német Könyvkereskedelem Békedíjával tüntették ki. Több nemzetközi elismerés mellett az Amerikában című könyvével elnyerte a Nemzeti Könyv Díjat az Egyesült Államokban.
Nem csoda hát, hogy az amerikai diáklányok eszményképévé vált, kiket lenyűgözött szépségével, okosságával, nagy tudásával, azzal, hogy olyan kitűnően írt és beszélt. Egy önálló nő volt, aki kiskutyává kezesítette a sikert.