Újdonságok hírcsatorna
          Szerzőink



LORENZ, Konrad 
(1903 Altenberg [Ausztria] - 1989 )


A szerző általunk megjelentetett könyvei:

, ,: Mentsétek meg a reményt! - Beszélgetések Kurt Mündllel
LORENZ, Konrad: Ember voltunk hanyatlása, 2. kiadás
LORENZ, Konrad: Az orosz kézirat
LORENZ, Konrad: A tükör hátoldala
LORENZ, Konrad: Az agresszió
LORENZ, Konrad: Salamon király gyûrûje, 2. kiadás
LORENZ, Konrad: Ember és kutya
LORENZ, Konrad: A civilizált emberiség nyolc halálos bûne, 2. kiadás

Osztrák zoológus, a modern etológia megalapítója. 1903. november 7-én született az ausztriai Altenbergben, Emma és Adolf Lorenz harmadik gyermekeként. Apja neves ortopédsebész volt. Lorenz már gyerekkorában rendkívüli érdeklődést mutatott az állatok iránt, parkvárosi házukban voltak kutyái, macskái, nyulai, halai, különböző madarai, majmai. Gyakran cipelt haza állatokat vidéki kirándulásaikról is. Már egészen fiatalon naplót vezetett madarai viselkedéséről. Miután 1922-ben leérettségizett, apja a New York-i Columbia Egyetemre küldte, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. Valódi célja az volt, hogy elszakítsa fiát szerelmétől, a nem megfelelő partinak tartott Gretl Gebharttól. Lorenz a Columbián azonban hanyagolta tanulmányait, helyette inkább a tengerparti élővilágot tanulmányozta. Lorenz másik szenvedélye a motorsport volt. Hazatérése után hivatásos motorkerékpár-versenyző lett. Közben persze az állatok viselkedésének kutatását sem hanyagolta el, 1927-ben publikálta első jelentős ornitológiai tanulmányát, melyben a csókák tanulmányozása során szerezett tapasztalatait tette közzé. Apja kísérlete, hogy szerelmétől elszakítsa, kudarcot vallott, Lorenz 1927-ben feleségül vette a szintén orvosi tanulmányokat folytató lányt. 1928-ban megszületett fiuk, Thomas.
Orvosi tanulmányait Lorenz végül 1928-ban Bécsben fejezte be. 1930-ban egy motorbalesetben eltörte állkapcsát, sérülését leplezendő ekkor növesztette jellegzetes szakállát. 1933-ban a zoológia doktora lett. A csókákról és a vadludakról szóló tanulmányai révén hamarosan nemzetközileg is elismert ornitológussá vált. 1935-ben jelentette meg az imprintingről szóló korszakalkotó tanulmányát. Kislibákon és kiskacsákon végzett kísérletei segítségével bebizonyította, az imprinting révén a kisállatokban sajátos kötődés alakul ki szüleik iránt. Lorenz saját maga mutatta meg, hogy megfelelő körülmények között az újszülött kacsák, akár az embert is hajlandók szüleiknek tekinteni.
1937-ben a Bécsi Egyetem összehasonlító anatómiai és állatpszichológiai előadója lett. 1940-től 1942-ig a Königsbergi Egyetem pszichológia tanészének vezetője volt. 1942-től 1944-ig katonaorvosként tevékenykedett. 1944-ben orosz hadifogságba került. Lorenz azonban még ebben a lehetetlen helyzetben is folytatta kutatásait. Itt írta a csak halála után publikált Az orosz kézirat című tanulmánykötetét.
1948-ban hazatért Ausztriába. 1949-től különböző etológiai intézeteket vezetett, és egymás után jelentek meg kötetei is. 1949-ben családja kívánságára – hogy végre anyagilag is kamatoztassa hírnevét – két azóta is rendkívül népszerű művet írt. A Salamon király gyűrűjében az állatok viselkedésével kapcsolatos megfigyeléseit, történeteit írta le mindenki számára érthető, lebilincselő, humoros stílusban, míg az Ember és kutya című kötetét a kutyák viselkedésének szentelte.
A hatvanas években Lorenzt egyre inkább foglalkoztatni kezdte az emberi viselkedés is. 1963-ban hatalmas vitát váltott ki Az agresszió című kötete, melyben az állati agresszió terén folytatott kutatásainak bizonyos megállapításait az emberre is kiterjesztette. 1971-ben A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című kötetében figyelmeztette a világot, hogy ha az emberiség nem változtat létformáján, elpusztíthatja önmagát. Ugyancsak az emberi viselkedés foglalkoztatta az 1973-as A tükör hátoldala című kötetében.
Az ötvenes évektől Konrad Lorenz számos díjban és kitűntetésben részesült, 1973-ban az etológia területén kifejtett úttörő munkássága eredményeképpen – Karl von Frisch és Nicholas Tinbergen etológusokkal együtt – megkapta az orvosi és pszichológiai Nobel-díjat.
1981-ben Ausztriában megalakította a Konrad Lorenz Intézetet. 1988-ban az Én itt vagyok – te hol vagy? A nyári lúd etológiája című utolsó kötetében összegezte a nyári ludak viselkedésével kapcsolatos, egész életén keresztül tartó kutatásait.
1989. február 27-én halt meg altenbergi otthonában.