Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Levélregény - SISKIN, Mihail

SISKIN, Mihail

Levélregény

Eredeti cím: Письмовник
Fordította: Földeák Iván

Terjedelem: 384 oldal
Ár: 3000 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-247-3
Kiadás éve: 2012

Levélregény - SISKIN, Mihail megrendelése

Fülszöveg:
Mihail Pavlovics Siskin orosz író 1961. január 18-án született Moszkvában. Apai nagyapja egy szibériai építkezésen halt meg, nagyanyja két fiával a fővárosban takarításból élt. Borisz a háborúban fogságba esett, s 1942-ben hamis feljelentés alapján agyonlőtték. Mihail – az író édesapja – bevonult, tengeralattjáró-tiszt lett, kétszer is kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel, de emberileg megtörte a háború. Az író iskolaigazgató édesanyját Andropov főtitkársága alatt elbocsátották állásából.
Mihail Siskin volt házmester, aszfaltozó munkás, majd elvégezte a Moszkvai Állami Pedagógiai Főiskola germanisztika szakát. Három éven át a Rovesznyik című folyóirat munkatársa volt, később öt évig tanárként dolgozott. 1995 óta Svájcban lakik, itt ismerte meg második feleségét, a szlavista Franziska Stöcklint. Az utóbbi években kizárólag irodalmi munkásságából él. 2011-ben ismét megnősült, felesége Jevgenyija Frolkova fotóművész.
1993-ban a Známja folyóirat legjobb elsőkötetes írója. Az Izmail bevétele 2000-ben megkapja a Könyvkiadók Díját, a Vénusz hajtincse 2005-ben nemzeti bestseller, egy évre rá a Nagy Könyv díjjal jutalmazzák. Németül írt esszékötete, a Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoj 2002-ben az év legjobb külföldi könyve Franciaországban.

Mihail Siskin regényében első pillantásra minden egyszerű: egy fiú és egy lány – és levelek. Nyaraló. Az első szerelem. Ám a sors nem szereti az egyszerű történeteket. Egy behívó felforgatja a világ rendjét, megszakad az idők kapcsolata. A múlt válik jelenné: Shakespeare és Marco Polo, egy sarki repülő kalandjai és orosz katonák részvétele Peking bevételében. A kizökkent időben a szerelmesek a levelekben keresik egymást, s miközben a különböző idősíkok összekapcsolódnak, az olvasóban megérlelődik a felismerés: a halál ugyanolyan adomány, mint a szerelem.
A Levélregény, mely 2011-ben az év könyve lett Oroszországban, az időtlen időkbe nyúló, örök szerelem megkapóan lírai, kegyetlenül őszinte dokumentuma. A fiú részt vesz a XX. század első nagy, véres háborújában, a bokszerlázadást leverő nemzetközi „békefenntartó” hadjáratban. A boldogságát, az életben a helyét kereső lány sokszor csalódik, eltemeti szüleit, próbálja rendezni magánéletét. Vajon viszontlátja-e egymást a nagy tragédiákat és apró diadalokat megélő férfi és nő? Egyikük a regény elején magabiztosan azt állítja, hogy ha a Világmindenség egyik felét elosztjuk a másikkal – „Az eredmény én leszek. És te, velem.” Reménykedjünk hát, és higgyünk biztató szavainak: „A világon minden mindennel összecseng, rímel. Ezek a rímek fűzik egybe, tartják össze a dolgokat, mint a tövig bevert szögek, hogy szét ne hulljon a világ.”



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Mindenre, de mindenre emlékszem.
Feküdtünk, és képtelenek voltunk kibontakozni az ölelésből – harapásom nyoma ott maradt a válladon.
Lábunk összekulcsolódott, lábfejünk becézőn összesimult, krémtől sikamlós ujjaink összefonódtak.
A villamoson bámultak bennünket, öklöd az orrom előtt, én pedig csókolgatom azt a kis csontocskát, kiszámolva a júliust.
Megyünk fel hozzád, s úgy érzem, a lift elviselhetetlenül lassan emelkedik.
Az asztal alatt a cipőd, a zokni belegyűrve.
Akkor csókoltál meg először ott, s én képtelen voltam elengedni magamat. Abban a tudatban nősz fel, hogy oda nem nyúlhatnak. Hiszen csak a fiúk hiszik, hogy a lányoknak valami titok van a lábuk között, pedig ott csak nyirkosság, miazmák és baktériumok vannak.
Reggel nem találtam a bugyimat, valahová eltűnt, mindent feltúrtam, de nem leltem meg. Most is azt hiszem, hogy te csented el, s eldugtad valahol. Nélküle mentem el. Lépdelek az utcán, a szél bevág a szoknyám alá, hihetetlen érzés, mintha körös-körül mindenütt te lennél.
Tudom, hogy létezem, de örökösen kell a bizonyíték, az érintésed. Nélküled üres, székre hajított pizsama vagyok.
Csak miattad lett oly kedves számomra a kezem, lábam, testem – mert te csókoltad, te szereted.”