Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Interjúk - ROLLING STONE

ROLLING STONE

Interjúk

Eredeti cím: The Rolling Stone Interviews
Fordította: Tisza Kata

Kategória: film, zene
Terjedelem: 444 oldal
Ár: 4500 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-074-5
Kiadás éve: 2009

Interjúk - ROLLING STONE megrendelése

Fülszöveg:
A Rolling Stone interjúsorozata 1967 óta a generáció legfontosabb amerikai folyóiratának fénypontja. Kulturális jelentőségű, hiszen legnagyobb rocksztárjaink, filmcsillagaink és bálványaink úgy fedik fel benne valódi lényüket, ahogy sehol máshol. Pete Townshend, Truman Capote, George Lucas, Jack Nicholson, Axl Rose, Kurt Cobain, Bono és sokan mások vallottak életükről és a művészetük hátterében meghúzódó titkokról a Rolling Stone hasábjain. És most, első alkalommal, egyetlen kötetbe összegyűjtve olvasható a magazin figyelemre méltó, negyvenéves történetének legjobb negyven interjúja.
John Lennon feltárja a Beatles feloszlása mögött rejlő, mindent elsöprő fájdalmat; Mick Jagger a legnagyobb Rolling Stones-dalok születéséről mesél; Jack Nicholson elbeszéli, milyen volt, amikor megtudta, ki az igazi anyja; Francis Ford Coppola elmondja, hogyan lehet összeroskadni az Apokalipszis most őrült súlya alatt; Bill Clinton őszintén tárja nyilvánosság elé elnökségének magaslatait és buktatóit; Bono rendezi önmagában az apjával való bonyolult kapcsolatát. Ezek az interjúk teljesen kendőzetlenül mutatják be az egót és az alkotás tébolyát, a melankóliát és az eksztázist, a tragikus bukást és a dicső győzelmet. Így A Rolling Stone-interjúk sokkal több, mint gyűjtemény; kultúrtörténet, amely korunk és a kort meghatározó személyiségek portréját nyújtja.

Jann S. Wenner a Rolling Stone magazin alapítója, szerkesztője és kiadója, valamint a Wenner Media tulajdonosa. New York Cityben él.
Joe Levy a Rolling Stone felelős szerkesztője. Emellett a New York Egyetem Clive Davis Zenei Tanszékének adjunktusa.

A Cartaphilus Kiadó 250. kötete a Rolling Stone, egy immár több mint négy évtizedes múlttal rendelkező magazin történetének legjelentősebb nagyinterjúit adja közre. Egy olyan magazinét, amelynek jelentősége a populáris kultúrában, annak dokumentálásában és alakításában egyaránt felbecsülhetetlen. És nem csupán azért, mert a Jim Morrisonhoz, John Lennonhoz és Kurt Cobainhez hasonló rock-ikonok mellett korszakos filmrendezőket, fontos politikusokat és közéleti személyiségeket faggattak elképzeléseikről, világfelfogásukról és élményeikről, hanem azért is, mert gyakran a mikrofon „innenső” oldalán is Andy Warholhoz vagy Cameron Crowe-hoz hasonló hírességek álltak. E kettős bennfentességnek köszönhető, hogy a kötetben olvasható negyven beszélgetés minden másnál hitelesebb képet ad e korszakról, sok helyütt egymásból kifejlő, egymásra utaló részletekben.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

Ha gyerekként azt mondtam volna magamnak, hogy „Öregem, egyszer majd úgy telik el egy egész nap, hogy nem gondolsz arra, hogy a te orrod a legnagyobb a világon”, kinevettem volna magam, bizony. Akkoriban pontosan ezért csináltam mindent. Ezért is gitároztam, a hatalmas orrom miatt. Az orrom miatt írtam dalszövegeket, mindent, annyi mindent. (Pete Townshend)

Szerettem például a napot. Éjszaka szerettem a holdat bámulni. Kimentem a kertbe és csak néztem. Piszkosul elbűvölt. Aztán meg a színek! Megőrjített a vörös. Mindig is gyönyörű színnek véltem. Emlékszem az alapszínekre. Fogalmam sincs, milyenek lehetnek az árnyalatok, mint például a sártűz. (Ray Charles)

Ó, igen. John Lennon határozottan a kedvencem volt közülük, le a kalappal előtte. Nem tudom, hogy ki mely dalrészleteket írta, de Paul McCartney halálra idegesít. Lennont is nyilván zavarta. Ez pedig sokat elárul. (Kurt Cobain)

Olykor felkértek, hogy nyissak meg egy-egy műsort. A New York Dolls például három-négy ismeretlen bandával lépett fel, és nekem kellett megnyitni az egész estét. Senki sem volt rám kíváncsi. Nem volt mikrofonom. Kiabáltam a verseimet. A közönség meg ordítozott: „Keress magadnak valami munkát! Menj vissza a konyhába!” (Patti Smith)

Micknek kézben kell tartania az életét. Irányítani akarja. Számomra az élet egy vadállat. És csak remélem, hogy elbírok vele, ha rám ugrik. Ez a leglényegesebb különbség kettőnk között. Képtelen úgy lefeküdni, hogy ne tűzné ki a másnapi teendőit. Míg én meg csak bízom benne, hogy még felébredek, és nem történik valami szerencsétlenség. (Keith Richards)

Paul megkérdezte: „Hogy érted ezt?” Azt válaszoltam, hogy úgy értem: „Kiszállok, a bandának annyi.” …Mint mindenkinek, aki meghallja a válás szót, az arca mindenféle színt váltott. Mintha tudta volna, hogy ez a vég. (John Lennon)