Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Töltsön 70 évet Magyarországon - RADÓ Dezső

RADÓ Dezső

Töltsön 70 évet Magyarországon

Eredeti cím: -
Fordította: -

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 344 oldal
Ár: 2600 Ft
ISBN-szám: 963-9303-73-9
Kiadás éve: 2003

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Radó Dezső (1922-2001), közgazdász, kertészmérnök, számtalan díj, kitüntetés valamint egy keserves, megpróbáltatásokban gazdag életút tapasztalatainak birtokosaként írta meg önéletrajznak álcázott kortörténetét. Végigélte jórészt mindazt, ami a múlt században történt Magyarországon: egy olyan országban, ahol – ahogy könyvében írja – soha nem lehetett unatkozni. Nem tette ő sem. Egy katolikus menhely egyetlen zsidó neveltjeként indult, és a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatójaként, egyetemi docensként vonult nyugdíjba. Aki egész életében keményen dolgozott, nyugdíjas korában is nehezen szokik le erről: 2001-ben bekövetkezett haláláig környezetvédelmi szakértőként és aktivistaként vívta látványos sikerekkel ritkán kecsegtető harcait.
Ez a könyv a huszadik századi Magyarország jó humorral megírt szubjektív története.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Másfél éves munkaszolgálatomat úgy tekinthetem, hogy Kőszegről Uzsokra érve bátran rohantam a szovjet hadsereg elől egészen Bécsig. A szovjet hadseregnek csupán az volt a dolga, hogy kövessen engem, és meg se álljon Bécsig, onnan Berlinig már mások vették át a vezetést. Látnivaló, hogy mind Horthy, mind Sztálin igényt tartott szolgálataimra, nehezen boldogultak volna nélkülem. A szovjetekre nem voltam teljesen veszélytelen. A társaimmal készített tankcsapdán az orosz tankok másodpercek alatt áthatoltak, de a röhögés jelentősen csökkenthette harci lendületüket, mert akadályainkat nehezen lehetett komolyan venni.”

„Akkori feleségem egy hajnalban sírva jött haza, hogy miattam leleplezték.
– Hát ez meg hogy történt? – kérdeztem.
– Addig faggattak a taggyűlésen, míg ki nem derítették, hogy te Bécsben szabadultál fel!
Meghökkentem.
– Tényleg Bécsben szabadultam fel, de én ott nem találkoztam az imperializmussal, meg aztán mi akkor még nem ismertük egymást!
– Nem számított, csak azt mondták, hogy te Bécsben voltál, én erről eddig nem beszéltem, ez már magában is gyanús, és így fészkeli be magát az ellenség a Pártba.
Feleségem bőgött, én pedig nem tudtam, hogy mérgelődjek vagy nevessek. Az utóbbihoz nem volt kedvem.
– Az sem mindegy – szipogta a feleségem –, hogy az FM személyzeti osztályán dolgozom. Ezek már holnap felhívják a Közlekedési Minisztérium személyzeti osztályát.
Felgyulladt bennem a remény.
– El kell válnod tőlem, így makulátlan maradhatsz!”