Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Egy angol ópiumevõ vallomásai / Suspiria de profundis - QUINCEY, Thomas de

QUINCEY, Thomas de

Egy angol ópiumevõ vallomásai / Suspiria de profundis

Eredeti cím: Confessions of an English opium eater / Suspiria de profundis
Fordította: Tandori Dezső

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 240 oldal
Ár: 1700 Ft
ISBN-szám: 963-9303-21-6
Kiadás éve: 2001

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:
Thomas de Quincey (1785-1859) elátkozott sorsa test és lélek sokszorosan egymásba nyíló labirintus-világának fényes, mégis ködfelhős példája. Körüllengi természetesen a drog sötét glóriája, ám szó sincs róla, hogy e könyv szerzője akár áldozat, akár fölényes kísérletező lenne. Még csak azt sem mondhatjuk: Jekyll doktor és Mr. Hyde. Nem, a mérhetetlen mélységek tudósa és kalandora egyben, ez ő – és már-már hajlanék rá, némely dolgokban bevezethetne az emberiség egy mértékegységet: „egy quincey”. A Nagy Rejtély csupán: mit is jelölne ez? Mert tündökletes szellem, már-már vallásos odaadás, nagy elvonultság és csillapíthatatlan ismeretvágy kellett ehhez a – hadd ismétlem – sokszorosan elátkozott és áldott sorshoz… Ám lebbenjen szét eldugott szobák megannyi baljós függönye! Hogy látva lássunk.
Tandori Dezső

„Történetem erkölcsi tanulsága az ópiumevőnek szól, így hatása természettől fogva meglehetősen korlátozott. Ha benne sikerült félelmet keltenem, már épp eleget értem el. De az ópiumevő épp azt vetheti ellenem, hogy ez az eset, íme jó példa arra, hogy az ópium tizenkét évi mértékletes, majd nyolcévi mértéktelen élvezete után is lehetséges, hogy valaki lemondjon róla, s hogy ő maga ehhez az erőfeszítéshez talán még sokkal több energiával is rendelkezik, vagy erősebb természet lévén, ugyanazt kevesebb erőbefektetéssel ugyanígy véghez tudja vinni. Mindez igaz lehet, és nem is szándékom, hogy más emberek tényleges vagy lehetséges erőfeszítéseit a magaméhoz mérjem...”



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Ha az ópiumevés érzéki élvezet, s ha be kell is ismernem, hogy oly mértékben hódoltam e gyönyörnek, amilyenre nincs írásos adat... hadd mondjam el mindjárt azt is, milyen buzgó igyekezettel küzdöttem ez ellen a bűvös rabság ellen, s végül elértem, ami mind a mai napig tudomásom szerint egyetlen embernek sem sikerült – azt ugyanis, hogy az átkos köteléket, mely fogva tartott, szétszakítottam, majdnem az utolsó láncszemig.
Ekkora akaraterő bármilyen fajta és mértékű akaratgyengeséget kiegyenlíthet erkölcsileg. S ebben az esetben annál is inkább, mivel az erő teljes és kétségtelen győzelmet aratott: miközben vitatható, hogy egyáltalán beszélhetünk-e gyengeségről ott, ahol fájdalom enyhítéséről volt szó, kiterjeszthetjük-e annyira e fogalmat, vagy csak addig a határig, míg az élvezet kielégítése a cél.”

Thomas de Quincey