Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Fûbolygó - Kalandozások a világ marihuanakultúrájában - PRESTON, Brian

PRESTON, Brian

Fûbolygó - Kalandozások a világ marihuanakultúrájában

Eredeti cím: Pot Planet
Fordította: Kőrös László

Kategória: felnőtt ismeretterjesztés
Terjedelem: 258 oldal
Ár: 2400 Ft
ISBN-szám: 963-9303-62-3
Kiadás éve: 2002

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:
„Ellentétben azzal, amit amerikai politikacsinálók (és mindazok, akik az amerikai igazságszolgáltatásban politikailag és gazdaságilag függnek tőlük) hisznek, a hollandok nem kizárólag azért eszelték ki a maguk drogpolitikáját, hogy bosszantsák vele az amerikaiakat. Az amerikaiak azonban nem békültek meg vele soha. A kérdéssel kapcsolatos viták Hollandiában mindig is pragmatikus szempontok szerint folytak, illetve folynak. Már a kiindulópont is érett megfontolás eredménye, úgy gondolják ugyanis, hogy az embereknek a mámorra és a fájdalommentes állapotra való törekvése az emberi természet sajátja. A holland filozófia ekképpen summázható: »mindig is lesznek iszákosok és kábítószeresek. Stigmatizálni lehet őket, kriminalizálni azonban nem szabad.«
Ez a politika 1976-ból származik, amikor a holland parlament felülvizsgálta az ország ópiumtörvényét, és törvényben különítette el egymástól a cannabist és a többi drogot. A gondosan összeválogatott, Nixon-féle Nemzeti Marihuána és Drogabúzus Bizottság hasonló megkülönböztetést ajánlott, és 1972-ben indítványozta, hogy Amerikában dekriminalizálják a marihuánát: »A marihuánának az egyéni felhasználók túlnyomó többsége tekintetében, illetve a társadalom szempontjából kimutatható tényleges, a többi kábítószerhez viszonyított ártalmassága nem indokolja a használóinak leleplezését és szigorú megbüntetését célzó politikát.« Imígyen szólának a bölcsek. A tanácsra Amerikában senki sem hallgatott, de ugyanabban az időszakban a hollandok ugyanezekre a következtetésekre jutottak, és integrálták azokat politikájukba. Hollandiában az olyan a drogokat, amelyeknek fogyasztása elfogadhatatlan mértékű egészségügyi kockázattal jár (többek közt az amphetaminok, a kokain, a heroin és az LSD) az I. osztályba, a cannabistartalmú anyagokat (a hasist és a marihuánát) pedig a II. osztályba sorolták. Ez a megközelítés »a kemény és puha drogok piacának szétválasztása« néven vált ismertté. A hatóságok úgy gondolták, azáltal, hogy engedélyezik a kis tételben való cannabis vásárlást, az emberek kevésbé akarnak majd kemény drogokkal kísérletezni. Úgy vélték, hogy amennyiben a kemény és lágy drogokat továbbra is egyformán tiltják, az, aki a cannabis viszonylag ártalmatlan mámorát keresné, feltétlenül összeakad majd olyan dílerrel, aki valami mást – kokaint vagy heroint – is ajánl majd (»Próbáld ki, nem bánod meg!«). Végül is a dílerek mindent árulnak.
Harminc grammnál kisebb mennyiségű cannabis birtoklását mindössze kihágásnak minősítették, és megállapították, hogy csekély bűnvádi jelentőséggel bír. Ennek a mennyiségnek az esetleges birtoklását ugyan jogsértőnek, gyakorlatilag azonban tolerálhatónak nyilvánították. Konkrét előírásokkal szabályozták azoknak a kávéházaknak a működését, amelyek már egyébként is árultak marihuánát: ezek az új szabályok értelmében maximum harmincgrammos tételeket forgalmazhattak, nem hirdethették szolgáltatásaikat, nem tűrhettek el semmiféle közbotrányokozást, nem szolgálhattak ki tizennyolc éven aluliakat, nem árusíthattak kemény drogokat, s ezek fogyasztását sem tűrhették meg. 1995-ben a cannabiskávéházakban vásárolható mennyiséget harmincról öt grammra csökkentették, a kávéházaknak azonban megengedték, hogy ezentúl ne csak harminc, hanem akár ötszáz grammot is tartsanak raktáron.”



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Van egy marihuána nevű anyag, amelyet felnőttek milliói szívnak nagy örömmel; egyike az olyan lökött felnőtt dolgoknak, amilyen a pia meg a szex. Jólesik a kandalló mellett, egy hideg téli éjszakán vagy nyáron a strandon, egy koktélhoz, a melegben. Jó önmagában egy erdei kiránduláson vagy nézelődés közben egy CD-boltban. Tulajdonképpen nem valami óriási dolog, de nagyon gyorsan rá fogtok jönni, hogy az állam igenis nagy ügyet csinált belőle: Bűncselekménynek nevezik! Ha azonban kipróbáltátok és élveztétek, el fogtok gondolkodni azon, vajon miért kerül annyi ember börtönbe miatta, s hogy vajon még miféle igazságtalanságok történhetnek az országban.
Mármost ha kipróbáljátok a füvet, és jónak találjátok, alighanem az is felvetődik bennetek, hogy azok az ostoba (…) riogatóprogramok, amelyeket végig kellett ülnötök az iskolában, alighanem a többi droggal, a kokainnal és a heroinnal kapcsolatban ugyancsak hazudtak nektek. Éppen hogy nem! Az, hogy a marihuánát illetően tévedtek, nem jelenti, hogy az összes többi droggal kapcsolatban sincsen igazuk. Bizonyos drogok függőséget okozó, veszedelmes szarok. Ahogy nagyobbak lesztek, tapasztalni fogjátok, hogy van az embereknek egy-két százaléka, amely szemlátomást telhetetlen, ha alkoholról, fűről, kokainról, heroinról vagy tejszínes-csokoládés jégkrémről van szó – csak hogy enyhítse szenvedéseit. Az önmagukat mérgező emberek nem nyújtanak kellemes látványt, de ez az ár, amelyet azért fizetünk, hogy szabad és nyílt társadalomban éljünk.
Semmiféle érdekem nem fűződik hozzá, hogy a világ legerősebb országában éljek – én a világ legszabadabb országában akarok élni.
A kormány azt mondja nekünk: megtagadjuk tőled a jogot, hogy termeszthess egy növényt, amelyet évezredek óta termesztenek, mert nem bízunk benned, nem bízunk abban, hogy olyan felelősségteljesen élsz majd vele, mint a régiek tették.
Hogyan küzdjünk ez ellen?
Mutassuk meg nekik, hogy képesek vagyunk felelősséggel használni a marihuánát. Tiszteljük felebarátainkat, a bolygót és a növényt. Légy tiszta, életed nyitott könyv legyen.”