Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A száz százalékos nő - PÁRAL, Vladimír

PÁRAL, Vladimír

A száz százalékos nő

Eredeti cím: Profesionální ľena
Fordította: Zádor Margit

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 417 oldal
Ár: 3800 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-89-8
Kiadás éve: 2007

A száz százalékos nő - PÁRAL, Vladimír megrendelése

Fülszöveg:

A címben jellemzett hölgyet Soňának hívják, egy professzor árvája, szemkápráztatóan gyönyörű és egy távoli rokonai által üzemeltetett szállodában mindeneslány. Ismerünk ilyen árvákat a Nyomorultakból vagy a Hamupipőkéből… és azt is tudjuk, hogy úgyszólván sikerre vannak ítélve. Soňa sem kivétel – s őt a szerelem repíti egyre szédítőbb magasságokba. A szerelem, amely szinte minden férfit rajongójává igéz, s amely időről-időre az ő szívében is tartós szállást vesz. A Csehszlovák Szocialista Hamupipőke kívánt és utált kapcsolatok grádicsain mind magasabbra emelkedik, Pygmalionjai pedig megformálják belőle a száz százalékos nőt – egy állami nagyvállalat saját lakással rendelkező felső vezetőjét.
Groteszk? Bizony ám! Páral, aki maga is nagyüzemi mérnökből lett igen sikeres író, a hatvanas évek első felében hirtelen kispolgárivá szelídülő „Cseszkó” világa elé tart görbe tükröt. Rejtett, szelíd iróniával, itt-ott szívmelengető módon teszi: ahogy ez már Haąek, ©kvorecký, Hrabal kar- és honfitársához illik.
A mű alcíme „regény mindenkinek”, és csakugyan, aligha akad, aki a maga szempontjai szerint ne találná kitűnőnek. „Száz százalékos” sikerkönyv, és bizonyos, hogy huszonegy évvel az első magyarországi kiadás után ismét sokaknak szerez majd élvezetet.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„… amikor a mosolygástól már merevedni kezdtek az arcizmaim (akkorra már Sápal művezető is megérkezett, és rögtön kérdezősködni kezdett az érzéseimről, előérzeteimről és tudat alatti óhajaimról), és a férfiak meg mindig csak ettek, ettek (még többet, mint tegnap este), a társaság felderítésére azt javasoltam, hogy énekeljünk egy kicsit. Mindnyájan megdöbbentek… ilyen még nem volt itt, mondták. De Barborka föllelkesedve behozta a magnetofonját, és én egy ideig együtt énekeltem az ő édes slágereivel... és mert a férfiak még szorgalmasabban ettek: táncoltam is nekik egy kicsit. Ennél többet már nem tudok... a férfiak veszettül magukba hányták élelmiszerkészletünk maradékait (még jó, hogy tegnap megmentettük legalább a kínai ananászkonzervet), és egymásba ütközve, zavart sorokban elmasíroztak.
– Te kész varázslónő vagy… – mondta Barborka, lelkesedésében és éhségében a semmit rágcsálva.
– Hát te jól kikészítetted a lovakat – nevetett Ivanka, és bolond jókedvében rágyújtott egy vastag kubai szivarra.
Még egy kicsit énekeltünk – mind a hárman –, aztán vidáman lefeküdtünk aludni. Olvastam már egy csomó regényt, főként kastélyokban, óceánjáró gőzösökön, filmstúdiókban és mondén párizsi szállodákban játszódtak […], de sehol se olvastam, milyen édes lehet az élet csupáncsak Ustí nad Labemben és annak iparában.”