Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Cigányút - PALAHNIUK, Chuck

PALAHNIUK, Chuck

Cigányút

Eredeti cím: Choke
Fordította: Varró Attila

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 307 oldal
Ár: 2980 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-78-2
Kiadás éve: 2007

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Chuck Palahniuk negyedik regénye újabb lázálomszerű mélyrepülés az amerikai pszichébe, a Harcosok klubja anarchisztikus lázadója helyett azonban az oldalakon ezúttal egy passzív-agresszív szenvedélybeteg szenvedéstörténete pereg – másodpercenként hatvan kockás sebességgel. Victor Mancini szexmániások csoportterápiáin táplálja nemi éhségét, reménytelen szerelem hevíti Alzheimer-kóros édesanyja csinos kezelőorvosa iránt, miközben estéről estére megöli magát, hogy fedezni tudja a kórházi költségeket: éttermi vacsorák alatt szándékosan félrenyeli ételét, hogy a megmentésére siető „nap hősei” a későbbiekben elkötelezett pártfogóként támogassák. Palahniuk gyorsmontázsos mozaik-prózájában feleleveníti a korábbi műveiből ismerős motívumokat. A Harcosok klubja és a Halálkultusz önjelölt, önpusztító messiáshőseinek fehér izzású nihilizmusát egyfajta ciánkeserű optimizmusra cseréli: a Cigányút kínkeserves passió, egy cinikus-romantikus szerelmi háromszög-történet anya, fiú és szentlélek között, egyben maró humorú társadalmi szatíra, amely kisesszéiben egymás után számol le a vallás, az oktatás, az egészségügy, a média és a hatóságok intézményeivel. Az eszmélés, a megváltás lehetőségének meséje ez: lényegében arról a pillanatról szól, amikor a szerző szavaival „a függőségek többé már nem takarják el az igazságot”.

Varró Attila




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek

„A szexmániával pont ugyanaz a gond, ami a többi függőséggel. Folyton csak gyógyulófélben vagy. Folyton csak visszacsúszol. Megjátszod magad. Amíg nem találsz valamit, amiért küzdhetsz, beéred bármivel, ami ellen küzdhetsz. Valahányszor azt hallom, hogy meg akarnak szabadulni a nemi megszállottságtól, csak megrántom a vállam. Ugyan már, mi lehet jobb a szexnél? Annyi szent, hogy a legpocsékabb szopás is ezerszer jobb, mint beleszagolni a legszebb rózsába… Végignézni a legcsodásabb naplementét… Hallgatni a csilingelő gyermekkacajt. Lefogadom, hogy egyetlen verset sem találnék olyan elragadónak, mint egy ínyzsibbasztó, seggfeszítő, faszrobbantó orgazmust. Az ember csak addig festeget tájképeket, komponál operát, amíg hozzá nem jut a következő készséges testnyíláshoz. Amint valaki talál jobb elfoglaltságot a szexnél, hívjon fel. Dobjon egy emailt. A női mosdóban, tövig Nicóban, tarkóra tett kézzel hátradőlök. Az elkövetkező pár percre megszűnnek gondjaim. Nincs anyám. Nincs kórházi számla. Nincs szaros múzeumi meló. […] Nincs semmi. Semmit sem érzek.”