Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Hódolat Katalóniának, 2. kiadás - ORWELL, George

ORWELL, George

Hódolat Katalóniának, 2. kiadás

Eredeti cím: Homage to Catalonia
Fordította: Betlen János, Tóth László

Kategória: történelem, szépirodalom
Terjedelem: 360 oldal
Ár: 2500 Ft
ISBN-szám: 963-9303-80-1
Kiadás éve: 1999

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:
Eric Arthur Blaire, írói néven: George Orwell 1903-ban született Indiában, ahol apja a brit birodalmi közigazgatás hivatalnoka volt. Családja pár év múlva hazatelepül Angliába, így a cseperedő Eric már itt kezdheti meg tanulmányait. 1917-ben szülei Etonba küldik, az ország első számú mintaiskolájába, ahol tehetségét különféle diáklapok írásában és szerkesztésében próbálgatja. Mégis: tizennyolc évesen a biztos egyetemi karrier helyett, dacból és kamaszos elvágyódásból, inkább a burmai brit birodalmi rendőrség kötelékét választja. Hat évet szolgál Burmában, majd a gyarmati rendszert mélyen megutálva leszerel, és hazatér Európába. Távol-keleti élményeit írja meg első könyvében: a Burmese daysben (Tragédia Burmában).
A nagy válság éveit betegen és nélkülözve Párizsban és Londonban vészeli át csavargók és nyomorgó kisemberek negyedeiben (Down and Out in Paris and London). Magántanári állást vállal, majd egy hampsteadi használtkönyvboltba szegődik eladónak, eközben novellákkal, könyvkritikákkal próbál nevet és független írói megélhetést kiküzdeni magának. 1936-ban bejárja Lancashire és Yorkshire munkanélküliség sújtotta bányavidékeit, s a látottakról a The Road to Wigan Pier című könyvben számol be.
Keserű tapasztalatai megkeményítik társadalombírálatát, írásaiban független szocialistának vallja magát, s utóbb a brit Független Munkáspártba is belép. Számos baloldali értelmiségihez hasonlóan így került az aragóniai frontra, ahol a POUM-milícia önkénteseként harcol, megsebesül, és kis híján maga is ottmarad a kommunista titkosrendőrség és a Franco-gárdisták gyilkos harapófogójában. Ennek a tragikus végű ,,kétfrontos” küzdelemnek állít emléket a Hódolat Katalóniának.
A második világháború kezdetén belép a Home Guardba, s a Hitler elleni önvédelmi harc elkötelezett szószólója lesz. 1940-től három éven át a BBC keleti adásának munkatársa és a Tribune irodalmi rovatának gazdája. Újságírói pályáját később az Observer haditudósítójaként, majd a Manchester Evening News szerkesztőjeként folytatja. Ekkoriban írja két nagy hatású politikai allegóriáját: az Állatfarmot és az Ezerkilencszáznyolcvannégyet, amelyek kevéssel halála után méltán szereznek világhírt nevének. A háborút követően tüdőbaja mindinkább elhatalmasodik, utolsó éveit már jórészt szanatóriumban és Jura szigeti elvonultságban tölti.
Életét, életművét idejekorán lezárva 1950-ben éri a halál, negyvenhat éves korában. Tizenkét szerzői kötetet, egy szerkesztőségi munkatársként csak nemrég megismert asszonyt s egy hatéves fogadott fiút hagy maga után.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Emlékszem, egyszer azt mondtam Arthur Koestlernek: ,,A történelem megállt 1936-ban”, mire ő egyetértően bólintott. Mindketten a totalitarizmusra és a spanyol polgárháborúra gondoltunk. Már ifjúkoromban rájöttem, hogy a sajtó egyetlen eseményt sem a valóságnak megfelelően tálal, ám először Spanyolországban kerültek kezembe olyan újságcikkek, melyeknek annyi közük sem volt a tényekhez, mint amennyi egy átlagos hazugságban is felfedezhető. Láttam beszámolókat arról, hogy nagy csata dúlt ott, ahol nem is harcoltak, és láttam, hogy egy szót sem írnak olyan harcokról, amelyekben pedig emberek százai haltak meg. Láttam csapatokat, amelyek bátran küzdöttek, és utóbb mégis gyávának, árulónak bélyegezték őket, miközben más egységeket, amelyek puskaport sem szagoltak, sosemvolt győzelmek hőseiként ünnepeltek. Láttam azután londoni újságokat, amelyek buzgón visszhangozták mindeme hazugságokat, és láttam lelkes értelmiségieket, akik e nemlétező dolgokra alapozták érzelmeiket. Olyan ,,történelmet” láttam, amit a megtörtént események helyett csupán azon elvárások formáltak, amiként a dolgoknak a különféle ,,pártvonalak” szerint történniük kellett volna.
Megrémít ez a jelenség, mert gyakran úgy érzem, az objektív igazság kritériuma hovatovább érvényét veszti a világban. S ami a legfőbb, nagyon is megeshet, hogy ezek és az ezekhez hasonló hazugságok utóvégre a történelembe is bevonulnak. Vajon hogyan írják majd meg a spanyol polgárháború történetét?”
George Orwell: Visszatekintés a spanyol polgárháborúra, 1942