Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A lelkész lánya - ORWELL, George

ORWELL, George

A lelkész lánya

Eredeti cím: A Clergyman's Daughter
Fordította: Pásztor Péter

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 362 oldal
Ár: 3000 Ft
ISBN-szám: 963-9303-91-7
Kiadás éve: 2004

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

E könyvvel az Orwell-életmű immár a hazai olvasók számára is csaknem teljesen hozzáférhető. A lelkész lánya 1935-ben Orwell első, hazájában publikált könyveként jelent meg, s bár utánkiadását kevéssel halála előtt maga a szerző tagadta meg, vagy fél tucat angol nyelvű utánnyomás és ez a kiadás is példázza: hiába.
Ez a könyv egy hitvesztés regénye. Orwell egy szolid vidéki paplány kálváriáján keresztül próbálja ábrázolni saját nemzedékének mélységes csalódását egy alapjaiban megrendültnek érzett világrendben, melyet jószerével csak a talmi tekintély, a gyáva megszokás és képmutatás tart egyben.
A leleplező szenvedély ugyanakkor lépten-nyomon szét is robbantja a lelkész lányának sorspéldázatát, s elénk tárja, milyen elemi megrendülést hagyott hátra az első világháború, milliók hitét ásva alá majd’ minden „békebeli eszményben”, így a keresztény egyházak megtartó erejében, intézményes tradíciójában is.
Egy hitvesztés regénye A lelkész lánya, ám kissé tágabb értelemben a lázas hitkeresés dokumentuma s egy új hit megtalálásának tétova előjele is egyben. Azé a fordulaté, amely Orwell pályáján alig egy év múlva következik be a saját bőrén megtapasztalt észak-angliai bányásznyomor és a spanyol polgárháború hősies küzdelmének hatására, s melynek máig eleven, hiteles tanúságtételei: A wigani móló és a Hódolat Katalóniának.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„– Drága gyermekem, mutasson nekem olyan életfilozófiát, amely nem színtiszta hedonizmust hirdet. A maga férges keresztyén szentjei a világ legnagyobb hedonistái. Az örök boldogságot kergetik, mikor mi, nyomorult bűnösök csak néhány évre szólóval is örömest beérnénk. Végül is mindannyian jól akarjuk magunkat érezni, csak vannak, akik az ilyen perverz formákat kedvelik. Maga például akkor érzi jól magát, ha masszírozhatja Mrs. Pither lábát.
– Nem egészen. Jaj, hogy magyarázzam meg magának?!
Dorothy azt akarta mondani, hogy bár a hitét elvesztette, gondolkodása lelki hátterét nem változtatta meg, nem is tudná, nem is akarná megváltoztatni. Hogy a mindenség, amelyet most üresnek és értelmetlennek lát, neki még mindig a keresztény mindenség; hogy szemében a keresztény életmód a természetes. Csakhogy ezt most nem tudta megfogalmazni, és ha meg is tudta volna, úgy vélte, Mr. Warburton gúnyt űzne belőle. Így kissé gyámoltalanul csak annyit mondott:
– Valahogy úgy érzem, jobb nekem megmaradnom a régiben.
– Egy az egyben a régiben? Cakompakk? Cserkészlányokkal, anyaegylettel, reménységzenekarral, házastársi szövetséggel, gyülekezetlátogatással, vasárnapi iskolával, heti két úrvacsorával, és ezzel eljutottunk a doxológiához, gregorián kántálással fűszerezve? Biztosan bírja majd?
Dorothy önkéntelenül is elmosolyodott:
– Kántálás nélkül. Az édesapám azt nem szereti.”