Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A fikusz és az Antikrisztus - ORWELL, George

ORWELL, George

A fikusz és az Antikrisztus

Eredeti cím: Keep the Aspidistra Flying
Fordította: Lázár Júlia

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 334 oldal
Ár: 3000 Ft
ISBN-szám: 963-9303-99-2
Kiadás éve: 2005

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

„Hogy szeretnék-e magam is főhivatású antikvárius lenni? Mindent összevetve – a főnököm kedvessége és a boltban töltött örömteli napok ellenére – azt kell mondanom: nem. (…) Ám az igazi ok, amiért nem választanám egy életre a könyvszakmát, sokkal inkább az, hogy amíg benne dolgoztam, elvesztettem a könyvek iránti vonzalmamat. Egy könyvárusnak óhatatlanul hazudnia kell a könyvekről, s ez idővel valami általános viszolygást ébreszt benne irántuk. Ám ennél is rosszabb, hogy folyvást porolgatni és pakolászni kell őket. Volt idő, amikor valósággal bolondultam a könyvekért: szerettem színüket, formájukat, a belőlük megcsapó megannyi furcsa szagot és hangulatot – persze csak az esetben, ha legalább ötvenévesek vagy még régebbiek voltak. (…) Attól fogva, hogy beálltam dolgozni az antikváriumba, nem vettem többé könyvet. Untatott, sőt kis híján beteggé tett a látvány, hogy nap nap után öt-tízezres tömegben kellett kerülgetnem őket. Mostanában olykor megveszek egyet, ha mindenképp el akarom olvasni, és kölcsönvenni sehonnan nem tudom – de ócska példányokra már nem vadászom, és a korhadó papír illata többé már nem tud megigézni. Valahogy túl hamar eszembe juttatja a paranoiás kuncsaftokat s a döglegyek szikkadt tetemeit…”

Antikvár-emlékek, London 1936




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

Minden könyvesboltban ádáz evolúciós harc dúl, melyben az élő szerzők művei jutnak pozícióhoz szemmagasságban, a holtaké felfelé vagy lefelé mozdulnak, vagy a gyehenna tüzének, vagy a mennyei trónusnak irányába, de garantáltan oda, ahol észrevétlenek maradnak. Az alsó polcokon feltűnés nélkül rothadoztak a „klasszikusok”, a viktoriánus kor kihalt szörnyei: Scott, Carlyle, Meredith, Ruskin, Pater, Stevenson – széles, foszló borítójukon már alig olvasható a név. A felső polcokon szinte észrevehetetlenül szunnyadtak a hercegek dagadt életrajzai. Alattuk, még eladható állapotban, tehát elérhető magasságban a vallásos irodalom, szekták kátéi, krédók, válogatás nélkül, egymás hegyén-hátán. (…) Lejjebb, pontosan szemmagasságban a kortárs irodalom. Priestley legújabb művei. A „középszerűek” újranyomott, vacak kis változatai. Szívvidító „humor” Herberttől, Knoxtól, Milne-tól. Némi értelmiségi maszlag. Egy-két regény Hemingwaytől és Virginia Woolftól. Csinos ál-Strachey, előcsócsált életrajzok. Sznob, mesterkélt írások a biztos befutókról: festőkről, költőkről, azokról a pénzes, ifjú szörnyekről, akik kecsesen áteveznek Etonból Cambridge-be, onnan meg valamelyik irodalmi folyóirathoz.
Gordon tompán meredt a könyvfalra. Gyűlölte mindet, régit és újat, értelmiségi és szennyirodalmat, nyálasat és lélekvidítót. Már puszta látásuk is saját terméketlenségét juttatta eszébe. Itt áll ő, az „író”, aki éppen csak „írni” nem tud!