Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Emberi, nagyon is emberi II. - NIETZSCHE, Friedrich

NIETZSCHE, Friedrich

Emberi, nagyon is emberi II.

Eredeti cím: Menschliches, Allzumenschliches II.
Fordította: Horváth Géza

Kategória: vallás, filozófia,
Terjedelem: 256 oldal
Ár: 2900 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-243-5
Kiadás éve: 2012

Emberi, nagyon is emberi II. - NIETZSCHE, Friedrich megrendelése

Fülszöveg:
Nietzsche korai írásai – főképp A tragédia születése és a Korszerűtlen elmélkedések – után Az emberi, nagyon is emberi új alkotói korszakot jelent a filozófus-költő munkásságában. A szabad szellemeknek szánt könyvben próbálkozik először – elsősorban a nagy francia elődök, Voltaire, Pascal, La Rochefoucaud nyomdokain járva – a könnyedebb és finomabb aforisztikus forma és nyelv német meghonosításával, ami néhány kései írásától eltekintve meghatározza az életművet. Nietzsche szakítani kíván – szinte – mindennel, ami német: a második birodalom német nagyhatalmi törekvéseivel, a német mentalitással, a német irodalommal, a német zenével, a nehézkes és ködös német filozófiával, vagyis a német kultúrával és politikával az élet legapróbb, ám Nietzsche számára legfontosabb dolgaiban éppúgy, mint az országos és az országokon túlmutató, világot alakító dolgokban. Goethe és Heine nyelvi zsenialitásának folytatójaként új, minden addigi gondolkodást elsöpörni kívánó, világmegváltó bölcselete hirdetéséhez új nyelvezetet és formát is kíván teremteni.
Ezen az új ösvényen csupán nyolc nagy gondolkodó kíséri, akik árnylétükben is elevenebbek az élőknél, és akikkel eleven párbeszédet folytat: „Én is jártam az alvilágban, mint Odüsszeusz, és többször is alászállok; ám én nemcsak bárányt áldoztam, hogy beszélhessek néhány holttal, nem kíméltem saját véremet sem. Négy emberpár nem zárkózott el előlem, az áldozathozó elől: Epikurosz és Montaigne, Goethe és Spinoza, Platón és Rousseau, Pascal és Schopenhauer. Velük kell mindent megvitatnom, miután oly sokáig bolyongtam egyedül, mondják meg ők, igazam van-e vagy sem, őket akarom hallani, miközben egymásnak is igazat adnak vagy sem. Bármit mondok is, bármilyen döntésre jutok is, bármit gondolok is ki magamnak és másoknak: e nyolc alakra szegezem tekintetem, és látom, hogy ők is rám tekintenek.” – írja az Alászállás Hádész birodalmába című aforizmában.
Az életét és életművét összegző, Ecce homo című önéletrajzi írásában pedig így tekint vissza erre az útkeresésre: „Az Emberi, nagyon is emberi egy válság emlékműve. Szabad szellemeknek ajánlja magát: majd minden mondata diadalról tanúskodik – megszabadultam általa a természetemben rejlő, de tőle idegen, hozzá nem tartozótól. Idegen tőlem az idealizmus: ahogy a cím mondja: »ahol ti eszményi dolgokat láttok, ott én emberit, ó, csupán nagyon is emberit látok« […] Kizárólag a következő értelemben használom itt a »szabad szellem« kifejezést: az önmagát újra birtokba vevő, szabaddá lett szellem. A hangnem, a hangszín teljesen új; a könyv okosnak, hűvösnek, helyenként keménynek és gúnyosnak hathat. Úgy tűnik föl, bizonyos előkelő ízlésű szellemiség igyekszik felszínen tartani magát a mélyben örvénylő szenvedéllyel szemben. Ebben az összefüggésben érthető, hogy a könyv 1878-as kiadása végeredményben Voltaire halálának századik évfordulója ürügyén jelent meg. Mert Voltaire, ellentétben az utána következőkkel, mindenekelőtt a szellem grandseigneure: akárcsak én.”
A vándor és az árnya új fordítása a német kritikai kiadás alapján készült. Mintegy másfél évszázaddal az eredeti megjelenése után magyarul most láthat napvilágot először teljes alakjában, úgy, ahogyan Nietzsche aforizmáit gondos átrostálás után a nyilvánosság elé tárta.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„A Vegyes vélemények és mondások, akárcsak A vándor és az árnya először… az emberi-nagyon-is-emberi, „szabad szellemek számára írott könyv” folytatásaként és függelékeként külön jelent meg: egyúttal egy szellemi kúra, nevezetesen az antiromantikus önkezelés folytatásaként és megkettőzéseként, melyet épségben maradt ösztönöm a romantika legveszedelmesebb alakjába átmenetileg belebetegedett állapota ellen talált ki és rendelt el magának. Fogadják most, immár hat évvel gyógyulásom után ezeket az írásokat együtt az Emberi, nagyon is emberi második köteteként: így, együtt szemlélve őket tanításukat talán hatékonyabban és világosabban fejthetik ki – egy olyan egészségtant, melyet az épp felnövekvő nemzedék szellemi természeteinek mint disciplina voluntatist ajánlhatunk.”

Friedrich Nietzsche