Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Mr. Biswas háza - NAIPAUL, V.S.

NAIPAUL, V.S.

Mr. Biswas háza

Eredeti cím: A House for Mr. Biswas
Fordította: Kőrös László

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 669 oldal
Ár: 4980 Ft
ISBN-szám: 963-9303-84-4
Kiadás éve: 2005

Mr. Biswas háza - NAIPAUL, V.S. megrendelése

Fülszöveg:

Vidiadhar Surajprasad Naipaul huszonkilenc évesen lett ismert és elismert író – történetesen épp e könyv, a Mr Biswas háza révén. A sikert újabb sikerek hosszú sora követte, amikor pedig 2001-ben Naipault tüntették ki az akkor pontosan száz éve alapított Nobel-díjjal, az irodalmi világközvélemény úgyszólván természetesnek vette, hogy így történt. (Egyedül a „kritikuspápa”, Marcel Reich-Ranicki fanyalgott, feltehetően azért, mert a német literátor-társadalom is egyöntetű lelkesedéssel fogadta a hírt.)
Időről időre hírét költik, hogy a díjat nem pusztán az irodalmi teljesítménnyel lehet kiérdemelni, odaítélésében politikai és történelmi szempontok is érvényesülnek – Naipaulon és a Mr Biswason azonban ilyen megközelítésben is nehéz fogást találni.
Iszlámellenes megnyilvánulásai miatt az elismerést összefüggésbe hozták a 2001. szeptember 11-ei terrorakcióval is, csakhogy az írót ekkor már vagy másfél évtizede az esélyesek között emlegették.
Öntörvényű, minden külső elvárást figyelmen kívül hagyó alkotóóriás, jelen munkája pedig remekmű. A Mr Biswas háza a kritikusoktól többek közt „a karibi Buddenbrook-ház” jelzőt is megkapta, bár Naipaul nem igyekezett különösebben az általa is tisztelt Thomas Mann nyomdokaiba lépni.
Olvasóját hihetetlenül gazdag világba vezeti be, holott e kozmosznak valójában az élő, cselekvő szereplők hatalmas sokasága ellenére is mindössze egyetlen, magányos lakója van: a nagyon esendő, küszködő, csak gyermekeiben diadalmaskodó Mohun Biswas. Az ő életének krónikája azonban a posztkoloniális társadalmak történetének is krónikája, egyszersmind pedig emlékmű, amelyet Sir V.S. Naipaul – Trinidadra vándorolt szegény indiaiak angol lovagi címmel és Nobel-díjjal kitüntetett leszármazottja – saját küzdelmes sorsú édesapjának állított.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Még esett, amikor a kocsi megállt a ház előtt. A félig betonból, félig ólomcsövekből készült kerítést négyzetes betonoszlopok tartották, hajnalka indái futották be, amelynek kis piros virágairól csepegett az esővíz. Mr Biswast azonnal lenyűgözte a ház magassága, a krémszínű és szürke fal, az ajtók és ablakok fehér kerete, a vörös téglaburkolat fehér fugázata, és tudta, ez a ház nem neki való.
Amikor pedig – mikor az eső elől berontottak a házba – megismerte az idős hölgyet, aki nem is volt olyan idős, mint ahogyan az irodista előadta, Mr Biswast lenyűgözte az asszony udvariassága. Mr Biswasnak állandóan az volt az érzése, hogy nyakkendőjével, csillogó cipőjével és Prefectjével becsapja a külvilágot. Itt, ebben a Sikkim Street-i házban, amely oly kívánatos, oly elérhetetlen volt, különösen bántotta e rászedés. Az idős hölgy udvariasságát megpróbálta udvariassággal viszonozni, próbált nem gondolni saját zsúfolt szobájára, nyolcszáz dollárjára. Lassan és óvatosan – mostanra észrevette magán a sör hatását – kortyolgatta a teát, szívta a cigarettáját. Mivel attól tartott, hogy a nyílt lelkendezés faragatlanságnak tűnnék, tétován nézegette a festett falakat, a meszelt celotexmennyezetet, amelyen csokoládészínűre pácolt facsíkok húzódtak, a vadonatújnak tűnő, fehérkeretes, fehér lécdíszes tejüveg ajtókat és ablakokat, a fényezett padlót, a fényezett Morris-garnitúrát. Amikor pedig az irodista nyíltan és bizalmasan, minthogy a nyolcszáz dollárról sejtelme sem volt, ragaszkodott hozzá, hogy Mr Biswas az emeleti helyiségeket is megnézze, Mr Biswas odafent is sietve körbejárt: látott egy fürdőszobát vécékagylóval, és – micsoda luxus! – porcelánmosdóval. Látott továbbá két zöld falú hálószobát és egy verandát, amely, mivel nem sütött be a nap, egészen hűvös volt. Látta ezen kívül a lenti kerítést, az utcán parkoló Prefectet, s egy pillanatra úgy tekintett a házra, mintha a sajátja lenne. Ez a gondolat pedig oly részegítő volt, hogy azonnal elhessegette, és lesietett a földszintre.”