Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Fél élet - NAIPAUL, V.S.

NAIPAUL, V.S.

Fél élet

Eredeti cím: Half a life
Fordította: Ifj. Kőrös László

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 300 oldal
Ár: 3000 Ft
ISBN-szám: 963-9303-82-8
Kiadás éve: 2004

Fél élet - NAIPAUL, V.S. megrendelése

Fülszöveg:

Sir Vidiadhar Surajprasad Naipaul Fél élet című regénye 2001-ben jelent meg, ugyanabban az évben, amikor a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díjjal tüntette ki életművéért. Ez a könyve harminc évvel „főműve”, a Mr Biswas háza után látott napvilágot, de ugyanabból az élményanyagból táplálkozik – írója a kultúrák határain akarva-akaratlanul átkelő ember meghasonlott, néha elviselhetetlen feszültségekkel terhes létét ábrázolja.
A történet főhőse, Willie Somerset Chandran indiai bráhmincsalád gyermeke, aki helyi iskoláztatása után Londonba kerül, ahol aztán megjárja az ottani értelmiségi mikrokozmosz különböző színtereit. Kezdettől saját önazonosságának keresése mozgatja, az új világot azonban nem hódítóként teszi magáévá: a nevelési regényekből ismert folyamatnak, mondhatni, „úszója, nem vezére”. Mindaz, amit saját „Erziehungsroman”-ja e színhelyén, a széthulló impérium központjában megtanul, csak megerősíti benne, hogy két világ határán, de mindkettőben – már és még – idegenül bolyong. Az otthonosságot a szerelemben, pontosabban egy házasságban próbálja megtalálni, ez azonban újabb félig-létbe, félig-világba veti: a történet felesége szülőföldjén, a Portugáliáról leválni készülő Mozambikban folytatódik. Willie Afrikában múltjától ismét elszakadva folytatja jövő nélküli életét – mindazt, amit átél, Naipaul hatásos és érdekes személyiség- és korrajzzá fogalmazza. Az indiai és a brit couleur localt itt újabb egzotikus színek váltják fel, a fél-életet élő indiaiak és londoniak után terítékre kerül az afrikai portugálok panoptikumi világa is. Az író ezeket a hatásokat is beépíti hősének folyamatosan alakuló személyiségébe, akiben ezek a regény végére nagy horderejű, döntő elhatározást érlelnek meg. Az olvasó végül nem tudja meg, szert tesz-e Willie Chandran a történet egésze során vágyott szilárd identitásra, de nem is ez a lényeg. A könyv nem karrier-recept, egyszerűen látleletet kínál arról az emberi szituációról, amelyet a globalizáció következtében a huszadik században száz- meg százmilliók voltak kénytelenek megélni.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

»Néha a tengerparton, a rozoga hétvégi vendéglőben fogyasztottuk el vasárnapi ebédünket. A hely, bár a tengeri ételeket egyszerűen készítették el, kezdett népszerűvé válni. Valamelyest ki is pofozták. Amikor egy vasárnap megérkeztünk, éppen járólapokkal burkolták a helyiség padlóját. A nagydarab, világos szemű mulatt mester olyan gyönyörű kék-sárga arabeszkmintát rakott ki, hogy meglepetésünkben felkiáltottunk. Valami miatt – talán, mert nem végzett időben – a portugál tulajdonos épp ordítozott vele. Velünk és a többi vendéggel ugyanolyan udvarias volt, mint egyébkor, de aztán szerepet és modort váltva ismét kiabálni kezdett a burkolóval. A mulatt férfi minden üvöltésnél behúzta a nyakát, mintha megütötték volna. Izzadt, s úgy látszott, nem csak a melegtől. […] Nem felelt az ordítozó vendéglősnek, akit egyébként fél kézzel a földhöz teremthetett volna: tette tovább a dolgát.
Anával utóbb megvitattuk, amit láttunk. Ana kifejtette: „A burkoló házasságon kívül született, alighanem az anyja lehet afrikai. Szinte biztos, hogy az apja portugál nagybirtokos. Az étterem tulajdonosa tudja ezt. A gazdag portugálok házasságon kívüli, mulatt gyerekeiket biztos szakmákra taníttatják: villanyszerelőnek, autószerelőnek, bádogosnak, asztalosnak, burkolónak. Bár a burkolók többsége Portugáliából való.”
Nem válaszoltam Anának, de amikor időnként eszembe jutott a magas, verejtékező férfi megalázott tekintete – mint valami bélyeget, arcán hordozta születésének szégyenét –, elgondolkodtam: „Vajon ki fogja felszabadítani ezt az embert? Ki áll bosszút érte?”
Idővel más is vegyült ebbe az érzésbe, de a jelenet képe megmaradt bennem. Mintha burkolt figyelmeztetést kaptam volna, hogy valami történni fog.«