Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Mentsétek meg a reményt! - Beszélgetések Kurt Mündllel - ,  ,

, ,

Mentsétek meg a reményt! - Beszélgetések Kurt Mündllel

Eredeti cím: Rettet die Hoffnung
Fordította: Bakay Dóra

Kategória: felnőtt ismeretterjesztés
Terjedelem: 247 oldal
Ár: 2500 Ft
ISBN-szám: 963-7448-42-X
Kiadás éve: 2006

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:
Konrad Lorenz (1903-1989) a modern etológia egyik megalapítója és a környezethez való jelenkori viszonyunk egyik profetikus hatású alakítója volt. Óriási életműve a mai napig szolgálhat újdonságokkal a nem német nyelvű világban – nem beszélve ennek az életműnek a szakadatlanul folyó értékeléséről. A viselkedéstudomány lorenzi vonulata máig a legjelentősebb: Magyarországon például Csányi Vilmos számítja magát a tudománytörténeti jelentőségű kutató követői közé.
Lorenz – bár maga talán tiltakozna e címke ellen – valódi reneszánsz ember volt. Tudományos pályafutását orvosként kezdte, első egyetemi fokozatát anatómiából szerezte, de hamarosan tökéletesen magával ragadta az állatok iránti érdeklődés, amely még kisgyerek korában ébredt fel benne. (A következmények ismertek…)
Nehezen induló etológusi pályájának intermezzója, hogy alig negyvenesztendősen kinevezték a königsbergi egyetem filozófiai tanszékének élére: ő lett e poszton Immanuel Kant utolsó utóda. A második világháború és a hadifogság után – az orosz fogolytáborokban írta meg A tükör hátoldala című, összefoglaló munkáját – rövid kirándulást tett a népszerű tudományos irodalom mezsgyéire is, e közjáték emléke az Ember és kutya, valamint a Salamon király gyűrűje.
Kiteljesedő tudományos munkássága mind ismertebbé és népszerűbbé tette, időközben saját tudományos kutatóbázishoz jutott, ahol tanítványok sokaságának is vezetője, nevelője, munkatársa volt. (Büszkeséggel töltötte el, amikor Nicolas Tinbergen megcáfolta azt az elméletét, hogy a kutya nemcsak a farkasnak, hanem az aranysakálnak is leszármazottja. Utóbb Tinbergennel együtt kapott Nobel-díjat.) Van-e természetvédő, aki ne tudná, mit köszönhet környezettudatosságunk Konrad Lorenznek, a nagy tudós elkötelezett fellépésének a környezetrombolás ellen? A zseniális elme – mellesleg ragyogó stiliszta és virtuóz grafikus – kiváló társasági ember, az újságírók kedvence is volt, hogy miért, e könyvből is kiderül.
A kötetre menő interjút a jó nevű osztrák természetfilmes, Kurt Mündl készítette, ám ilyen súlyos beszélgetőpartner esetén a végeredmény nyilvánvalóan elsősorban az interjúalany „alkotása”. Mündl nem tolakszik az előtérbe, tudja, kivel van dolga: a „reneszánsz” Lorenz itt is a tudás kiapadhatatlan forrásának bizonyul.
Könyvünk a Cartaphilus Kiadó Lorenz-sorozatának immár nyolcadik darabja – az első magyarországi kiadás gondos munkával újraszerkesztett változata.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Jellemző, hogy a »jó«, a »hasznos« állatok rendszerint azok, amelyeket meg lehet enni. A nyúl, a szarvas, az őz: nagyon jó állatok. De például a rókát nem lehet megenni, és egész bizonyosan ez az egyik oka, hogy a róka a »rosszak« közé tartozik. (Kutyát és macskát már ettem, rókát viszont még nem, bár rókát enni amúgy is teljesen lehetetlen, annyira bűzlik…)
Az állatok »jókra« és »rosszakra« osztása antropomorfizálás. Az állatot egy sorba helyezik az emberrel. Ha azonban a róka indul vadászni, és elejt egy nyulat, azt nem úgy tekintik, mintha a főerdész lőne meg egyet az erdőben, hanem úgy, mintha a hentes vágná le és aprítaná lábosba a péket! Ez alapvetően hibás nézet, hiszen ha a róka egy-egy nyulat elejt, az neki élelemszerzés, a főerdésznek viszont passzió. Utóbbi ugyanúgy ehetne marha- vagy disznóhúst is, ezeket az állatokat lehet tenyészteni. […] Az emberek sémákban gondolkodnak, mert az ostoba filmek és a rossz regények hatásvadász szerzői a vadállatokról legtöbbször sematikus képet festenek, amelynek az olvasók érdekes módon inkább hisznek, mint a valóságnak. A hiúzt például vérszomjas bestiának ábrázolják, amely ökröket és embereket fal fel, már ahogyan ezt a klubban mesélni szokták. A hiúz, ha súlyosan megsebesítik, tényleg tud veszélyes lenni. Na de ilyen helyzetben én magam is az lennék! Ha valaki késsel támadna rám, minden további nélkül rálőnék.”
Konrad Lorenz