Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A menny felfedezése - MULISCH, Harry

MULISCH, Harry

A menny felfedezése

Eredeti cím: De ontdekking van de hemel
Fordította: Wekerle Szabolcs

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 613 oldal
Ár: 4980 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-008-0
Kiadás éve: 2008

A menny felfedezése - MULISCH, Harry megrendelése

Fülszöveg:

A menny felfedezése hatvanöt fejezet, több mint hatszáz oldal: ez a mű pszichológiai, filozófiai, teológiai summázat, egyben azonban idő-, fejlődés- és kalandregény is. Ezek után ki gondolná, hogy könnyű olvasmány – és mégis az. Ilyen (de csak ilyen!) értelemben lektűr… de micsoda szuperlektűr! Lebilincselő, izgalmas, jól felépített történet, hús-vér szereplőkkel, remek párbeszédekkel és töprengésre késztető eszmefuttatásokkal. Könyv, amelyben minden benne van, amit a mű írásakor épp hatvanöt éves Harry Mulisch, a hollandiai „három nagy” ma már utolsó élő képviselője papírra akart vetni a világról, Istenről, emberről és az összes nagy, a halandókat foglalkoztató kérdésről. Nagyszabású összefoglaló munka, melyről egyik méltatója így írt a londoni Timesban: „Jól ír, szórakoztatva tanít. Hacsak valaki nem kivételesen művelt, rengeteget tanul majd ebből a regényből.”
Egyáltalán nem véletlen, hogy Hollandiában mostanra több mint 600 ezer példányban kelt el, tavaly pedig egy közönségszavazáson minden idők legjobb holland regényévé választották. Hazájában Mulischra mint örök Nobel-díj esélyesre tekintenek; ideje volt, hogy magyarul is olvasható legyen leghíresebb, a világ számos nyelvén olvasható regénye.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„(Max) hirtelen észrevett egy kereszteződést. Az elhagyott járdán magas, hosszú kabátos férfi állt, és felemelte a kezét.
(…) Rabló nem nagyon lehet: ki állna ki éjjel egykor az utcára ebben a fagyban, áldozatra várva? Indexelt, odahúzott a járda mellé, és megállt. A visszapillantó tükörben látta, hogy a férfi poroszkálva közelít a kocsihoz; kikapcsolta a rádiót, áthajolt az anyósülésen, és kinyitotta a túloldali ajtót.
Onno mélyen behajolt a nyíláson, és belebámult Max keskeny, fanatikus arcába. Elsőre egy íbiszre emlékeztette, az egyiptomi ibis religiosára – vékony nyak, hajlított csőr; valami veszélyes sugárzott belőle, mint egy baltából. Max közben Onno kerek, hatalomvágyó ábrázatát mustrálta. A homlok klasszikus módon, ívelés nélkül ment át az egyenes orrba; alatta egy ugyanolyan klasszikus, kicsiny száj, szépen ívelt, az orrcimpáknál alig szélesebb ajkakkal. Úgy rémlett neki, valahol már látta ezt az arcot.
– Hová?
– Amszterdam felé megy?
– Szálljon be.
Onno hátralépett egyet, és rosszallóan méregette a kocsit.
– Rendben, de csakis komoly fenntartásokkal!
– Esedezve kérem – mosolygott Max.
Miután Onno nagy nehézkesen beszállt, és ott ült, jobban mondva inkább feküdt az anyósülésen, Max rálépett a gázra, mire az autó úgy ugrott előre, mint egy versenyló.
– Gyönyörű jármű – mondta Onno olyan arccal, ami elárulta, hogy nem tartja egészen épeszűnek jótevőjét.
Max elnevette magát.
– Ugyan, ez még semmi! Ha nagy leszek, veszek egy fehér kabrió Rolls-Royce-ot. Fehér bundában terpeszkedem majd a hátsó ülésen, a kormánynál egy meseszép nő fog ülni.
Erre már Onno is elhúzta a száját – ez nála mosolygás volt –, és oldalra fordította a fejét. Már volt egy kis tokája.
– Miért nem vesz inkább rögtön egy babakocsit?
Max rápillantott. Egymásra találtak – ez volt a pillanat. Vajon mindketten tudták? Azzal a néhány szóval, amit váltottak, hidat vertek maguk közé. Max úgy érezte, átlát Onnón, és Onnónak is volt egy olyan érzése, hogy Max megérti őt, hiszen agresszív iróniája nem ütközött heves ellenállásba, mint máskor, hanem puhán felfogta egy nevetés, amiben volt valami sérthetetlen. Felismerték egymást. Egy kicsit meg is illetődtek a váratlan helyzettől, úgyhogy néhány percig némán ültek a kocsiban.”