Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Jaco Pastorious - MILKOWSKI, Bill

MILKOWSKI, Bill

Jaco Pastorious

Eredeti cím: Jaco: The Extraordinary and Tragic Life of Jaco Pastorius
Fordította: Dányi Dániel

Kategória: zene,
Terjedelem: 341 oldal
Ár: 3700 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-95-9
Kiadás éve: 2007

Jaco Pastorious - MILKOWSKI, Bill megrendelése

Fülszöveg:

A jazztörténetben minden hangszernek megvan a maga géniusza, aki a basszusgitár esetében kétségkívül Jaco Pastorius. Ő tette az elektromos basszust a ritmusszekció egyik tagjából szólóhangszerré, de napjaink némely parádésan technikás basszusvirtuózával szemben ő mindig masszívan hozta az alapot is. Kifejezetten idegesítette például, ha koncerteken Joe Zawinul átvette tőle billentyűn a basszusszólamot. Nemcsak hangszerének technikai lehetőségeit tágította ki, de zeneszerzőként is hatalmasat alkotott, és művészete egyfajta összekötő kapocs a jazz korábbi korszakai, így például a bebop, valamint a hetvenes évek fúziós stílusa között.
Bill Milkowski tragikus hősünk páratlan szakértője, aki egy évtized elteltével átdolgozva adja át nekünk Jaco teljes élettörténetét. Bőven van mit mesélnie, hiszen Pastorius a maga harminchat életévébe belesűrítette mindazt, amit csak elérhet egy zenész. Káprázatos karriert futott be a Weather Report együttessel, számos szólólemezt adott ki, örök érvényű kompozíciókat hagyva ránk. Mániás depresszióval küszködött a drogos turnévilágban, pszichiátriai kórtörténete pedig olyan viharos volt, amilyen hányattatott a magánélete. Milkowski műve igazi „tündöklés-és-bukás”-sztori – olyasféle, mint Jimi Hendrixé, Janis Jopliné vagy a Cartaphilus Kiadó „Legendák élve vagy halva” sorozatának más hőseié.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek

„Jaco gitárja csúnyán el volt hangolódva, és a koncert alatt végig hiába kínlódott vele. Úgy tűnt, a drogok hatására teljességgel elveszítette a kapcsolatot környezetével. Ekkorra már minden Jaco-buli egyfajta kötéltánc volt a kontrollt a káosztól elválasztó határvonalon, de ő erre büszke volt. A bulik az alkoholos dühöngés és az önpusztítás rituáléivá lettek, gyakran mindenféle zenei koherencia nélkül. Problémáiról nem vett tudomást, a bátorító szavak pedig módot adtak rá, hogy büntetlenül még mélyebbre merüljön a kokain és alkohol mámorában, és elkerülhetetlenül tovább sodródjon a szakadék felé. Bizonyos ritka alkalmakkor viszont Jaco összeszedte magát, és ismét hozta fantasztikus formáját.”