Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Please Kill Me - A punkzene cenzúrázatlan története - McNEIL, Legs, McCAIN, Gillian,

McNEIL, Legs, McCAIN, Gillian,

Please Kill Me - A punkzene cenzúrázatlan története

Eredeti cím: Please Kill Me: The uncensored Oral history of punk
Fordította: Tomori Gábor

Kategória: zene,
Terjedelem: 540 oldal
Ár: 4990 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-040-0
Kiadás éve: 2009

Please Kill Me - A punkzene cenzúrázatlan története - McNEIL, Legs, McCAIN, Gillian, megrendelése

Fülszöveg:
Hajlamosak lennénk azt hinni, hogy a punk elnevezés ugyanúgy brit elmék szüleménye, mint a punkzene maga. Nem az. Bosszankodva vesszük tudomásul, hogy a tenger túlpartján néhány entellektüel eszelte ki az egészet. Ne a stílus előfutárainak tekintett, s e kötet lapjain is sűrűn emlegetett Lou Reedre, Iggy Popra és Patti Smithre gondoljunk: az ő zenéjüket sem illették a kortársak ezzel a jelzővel. E könyv szerzője s néhány szellemtársa alapította meg a 70-es években a Punk című magazint, és egy jókora fricskát helyeztek el az akkor már idolként tisztelt Lou Reed orrán, amikor interjút készítettek vele, és olyan szemenszedett baromságot kérdeztek tőle, hogy mi a kedvenc hamburgere. Ugyanezt megcselekedték Patti Smithszel is. Sikerült jól felbosszantaniuk a költőnőt.
Miután Sid Vicious meghalt, Patti pedig megtért, a magazin is értelmetlennek látta további működését. Persze azért rengeteg szó esik e kötet lapjain – mely nem csupán a fanzine története – Dee Dee Ramone-ról, ahogy elment az alakuló Television zenekar meghallgatására, melyen Richard Hell és Tom Verlaine kíváncsian figyelték kétségbeesett erőlködését, végül nem vették fel, mert még egy rendes kvintet sem volt képes lefogni, amihez két ujj kell, ő pedig csak egy ujjal tudott „akkordozni”: így lett belőle inkább a The Ramones basszusgitárosa.
Ahogy szó esik Joey Ramone-ról is, aki az első zenekari próbájuk végére sem tudta összeállítani a dobszerelését: így lett belőle a zenekar énekese. Az viszont rejtély, hogyan tudta a Ramones pár év múltán, 1977 végén lejátszani a londoni Rainbow-ban az It’s Alive című klasszikust. Please Kill Me, ha én ezt ép ésszel fel tudom fogni.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Azt hiszem, Johnny akkor írta a ›Beat on the Brat‹-et. A Forest Hills egy középosztály lakta környék volt, tele sznob gazdagokkal meg a visítozó kölykeikkel. Tele volt azokkal a kurva kiskölykökkel, akik ott futkároztak mindenütt, és nagyon idegesítők tudtak lenni. És nem arról volt szó, hogy a szülők verték őket, hanem éppenséggel neked lett volna kedved elverni őket, mert annyira el voltak kényeztetve, annyira nem fegyelmezték őket. Mázlijuk volt, hogy megúszták élve, mert az embernek nagy kedve lett volna kinyírni mindegyiket.”