Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A bokszmeccs - MAILER, Norman

MAILER, Norman

A bokszmeccs

Eredeti cím: The Fight
Fordította: Barabás András

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 248 oldal
Ár: 3000 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-047-9
Kiadás éve: 2009

A bokszmeccs - MAILER, Norman megrendelése

Fülszöveg:
Lehet-e egyszerre két férfit szeretni? Norman Mailer válasza határozott igen – az évszázad ökölvívó-mérkőzéséről tudósító világhírű író mindkét ellenféllel, Muhammad Alival és George Foremannel is rokonszenvez. Tény, hogy a szerző bevallottan Ali szurkolója, sőt már-már barátja, de Foreman személyiségében sem rest megkeresni mindazt, ami szeretetre méltó és példamutató. Mailer regényes riportja (riportszerű regénye) nemcsak attól élvezetes olvasmány, hogy a boksz értője és szerelmese írta, hanem attól is, hogy részletes képet rajzol Zaire-ról Mobutu egyeduralma idején, és egészen finoman árnyalt lélektani és testi portrét fest a kor két legendás sportolójáról. Hiszen Muhammad Alit később a 20. század legjobb sportolójának választották az Egyesült Államokban, Foreman pedig még negyvenöt éves korában is képes volt a nehézsúlyú bajnoki cím megszerzésére.
1974. október 30-án Kinshasára, az Ali–Foreman meccsre figyelt a fél világ. A magyar televízió nem közvetítette az összecsapást, de az ökölvívás és az irodalom rajongói minden tévéközvetítésnél emlékezetesebb élményt, teljes értékű kárpótlást kapnak ezzel a könyvvel.

MUHAMMAD ALI:
Aki azt álmodja, hogy legyőz, ébredjen fel, és kérjen bocsánatot érte.

GEORGE FOREMAN: Hálát adok Istennek, és hálát adok George Foremannek is azért, hogy megvan bennem a valódi kitartás.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„A szorítóban Alit megrohanta Rachman, Gene Kilroy, Bundini, egy rakás fekete barátja, régiek, újak és vadonatújak, akik kirohantak a széksorok között, fölugrottak a szorító szegélyére, átlendültek a kötélen, és ott termettek mellette, hogy megérinthessék.
Norman álmélkodva fordult Plimptonhoz, mint a bamba szülő, aki csak utólag fogja fel, hogy a gyereke tényleg és végérvényesen házasságra lépett:
– Te jó ég, ez megint világbajnok lett! – mintha éveken át arra készítette volna fel magát, hogy ennyire jó hírben ne is reménykedjen.
Ekkor Ali elájult a szorítóban.
Hirtelen történt, előjel nélkül, és szinte senki sem vette észre. Angelo Dundee, aki körbenyargalászott a ringben, és boldogságát kürtölte szét az újságíróknak, nem is tudta, mi történt. A sok mosolygós arc sem. Csak az Alit közvetlenül körbefogó nyolc-tíz ember látta. Ez a nyolc-tíz száj, amely eddig a nagy sikertől maradt tátva, most a rémülettől torzult el. Bundininak öt másodperc is elég volt, hogy nevetésből sírásra váltson.
Talán sose tudjuk meg, mitől ájult el.”