Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A tükör hátoldala - LORENZ, Konrad

LORENZ, Konrad

A tükör hátoldala

Eredeti cím: Die Rückseite des Spiegels
Fordította: Ifj. Kőrös László

Kategória: felnőtt ismeretterjesztés
Terjedelem: 493 oldal
Ár: 3300 Ft
ISBN-szám: 963-9303-00-3
Kiadás éve: 2000

A tükör hátoldala - LORENZ, Konrad megrendelése

Fülszöveg:
Ez a könyv először 1973-ban jelent meg: ugyanabban az évben, amikor Konrad Lorenz (1903-1989) Tinbergennel és Von Frischsel közösen megkapta a filozófiai és orvosi Nobel-díjat. Lorenz nemcsak orvos, pszichológus és etológus, hanem filozófus is volt: Königsbergben Immanuel Kant egykori tanszékének élén állott.
A tükör hátoldalával, amely a szerény Kísérlet alcímet viseli, nem kevesebbre vállalkozott, mint az emberi megismerő apparátus természettudományos vizsgálatából adódó ismeretelméleti és etikai tanulságok levonására. Átfogó képet alkot a törzsfejlődés és az élő anyagban felhalmozódó információ összefüggéseiről – egyúttal rendkívüli mennyiségű és értékű szaktudományos ismeretet is közöl. Episztemológiai és morálfilozófiai – sőt: esztétikai! – megállapításait nemritkán saját, önmagukban is jelentős filozófiai-biológiai és etológiai felfedezéseivel támasztja alá. Művében az emberi kultúra természettudományos igényű önvizsgálat mellett tesz hitet.
A tükör hátoldala egyben mérföldköve is ennek a tulajdonképpen csak néhány évtizede kezdődött önvizsgálatnak, amelynek jelentőségét Lorenz az objektiváló természettudomány megszületéséhez hasonlítja.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Megismerő apparátusunk teljesítménye (…) annak felel meg, amit zsákmányának lényéről egy nyers és primitív fóka- vagy bálnavadász tud, azaz mindössze annyit, amennyi érdekei szempontjából gyakorlatilag fontos. Ez a kevés azonban, amelyet érzékszerveink szervezettsége és idegrendszerünk tudnunk enged, eónok óta tartó próba során bizonyosodott be. Hihetünk benne – ameddig terjed! Teljesen magától értetődő módon fel kell ugyanis tételeznünk, hogy a magánvalónak még nagyon sok oldala van, amely számunkra, barbár fókavadászok számára – hiszen voltaképpen ilyenek vagyunk – nem létfontosságú. Nincsen »szervünk« a számukra, mert fajfejlődésünk nem kényszerült rá, hogy alkalmazkodjék hozzájuk. Sok-sok hullámhosszon, amelyre vevőkészülékünk nincsen ráhangolva, magától értetődő módon süketek vagyunk, és nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hány ilyen hullámhossz létezik.”