Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Gyávák - ©KVORECKÝ, Josef

©KVORECKÝ, Josef

Gyávák

Eredeti cím: Zbabĕlci
Fordította: Zádor András

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 449 oldal
Ár: 3900 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-73-7
Kiadás éve: 2007

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Josef ©kvorecký 1969-ben – igen helyesen – Kanadában felejtkezett. Attól fogva azt írt, amit akart, ráadásul feleségével emigráns kiadót alapított, amely nem kisebb cseh ellenzéki szerzők műveit jelentette meg, mint Hável, Kundera, Vaculík. Mára állandó Nobel-díj várományos, titkos befutójelölt. Emigrációjának előtörténete, ha akarjuk, Gyávák című első, nagyszerű regényével kezdődött: ennek megjelenése után rúgták ki 1958-ban a cseh szépirodalmi könyvkiadótól, ahol szerkesztőként dolgozott. A Gyávák tudniillik, tudomást sem véve a „tilt-tűr-támogat“ szocialista dimenzióiról, olyannak – vagy tán még groteszkebbnek is – ábrázolta szerzője szülővárosának felszabadulását, amilyen a valóságban volt. Szelíd és pontos, de eltéveszthetetlenül ironikus regény a Gyávák – tenyérnyi ép helyet nem hagy a történelmi napok kincstári ábrázolatán. ©kvorecký ugyanis igaznak írta meg. Sejthető, miért adta ezt a címet könyvének: mert a hivatalosság gyávának bélyegzett mindenkit, aki nem a kommunista párt zászlaja alatt vagy csak nem az illő és elvárható elszántsággal fordult szembe a már megvert németekkel: magyarán a nem kommunista munkásságot, a nem moszkovita politikusokat, a nem osztálytudatos, mondhatni, zavaros fejű ifjúságot… Az utóbbi képviselője Danny ©mirický, az író frissen érettségizett, anglomán és dzsesszbolond alteregója, aki, ugyanúgy, mint zenész barátai, igazából csak annyit akar, amennyit ennyi idősen mindenki: élni, udvarolni (sokat), zenélni (ugyancsak sokat), aztán majd, ha már a németek elhordták magukat, egyetemre menni. Meg talán még egy kis forradalmat is, mert polgárgyerek ugyan, de világos számára, hogy a két világháború közti demokratikus Csehszlovákia sem volt a földi paradicsom… Az olvasó gyorsan megszereti Dannyt és enyhén léha társaságát, továbbá a bumfordi és kedves kisvárosi cseheket (ha ugyan már nem szerette őket eleve, úgy Haąek óta), nyájas elnézéssel figyeli történelminek szánt ügyetlenkedéseiket – és megtanulja tisztelni Danny ©mirický munkásgyerek-ellentétpárját, aki minden, csak nem gyáva, és fegyverrel a kezében teszi meg, amit hazája szabadsága érdekében megteendőnek gondol. Vannak aztán a komor, elszánt és egyáltalán nem gyáva, viszont olykor igen komisz kommunista ellenállók, továbbá virtigli, igazi gyávák: kollaboránsok és köpönyegforgatók. Ez a három csoport orrolhatott a leginkább a Gyávákra és ©kvoreckýre ’58-ban, aki, ha megkapja, emiatt is kapja majd meg a nagyon is kiérdemelt Nobel-díjat.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„...megint az árokban láttam magam a kilométerkőnek támasztott fegyverrel, és láttam a felém kúszó szürke, germán vasóriást. Istenem, miért nem kezdtem lőni? Az ujjaim megremegtek erre a gondolatra, de már késő volt. A géppisztoly hidegen és némán feküdt a térdemen, most már kár volt sajnálkozni. Istenem, az a sötét erdő, és előttem a megvilágított táj, mintha csak a tenyeremen feküdt volna, és az SS-ek a tankokon, hiszen rájuk lőhettem volna, de nem lőttem, egyetlen lövést sem adtam le, csak bámészkodtam és futottam. Egészen elment a kedvem erre a gondolatra. Megérkeztünk az állomáshoz, és a hídon át továbbrobogtunk a kórház felé. Le voltam törve. Az út szelén ritmikusan hajlongtak a szomorúfüzek nedves ágai. A kórházkapu tárva-nyitva volt, és egy fehér köpenyes ember állt előtte. Ahogy meglátott bennünket, fölemelte a kezét, és mikor az autó mellékanyarodott, fölugrott a lépesőre, és belefogózott a nyitott ablakba.
– Sebesülteket hoznak? – kiabálta.
– Igen – mondtam.
Az ember tiszteletteljes arckifejezéssel nézett végig rajtam. És tényleg tiszteletreméltóan nézhettem ki. A géppisztolyomat telefröcskölte a sár, én magam tetőtől talpig nedves és piszkos voltam. Éreztem, hogy ragyogó benyomást keltek. Nagyon szerettem volna, ha Irena így látott volna, és megint jól éreztem magam.”