Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Mindegy (novellák és színmûvek) - KRISTOF, Agota

KRISTOF, Agota

Mindegy (novellák és színmûvek)

Eredeti cím: C'est égal / L'Heure grise et autres pièces
Fordította: Takács M. József

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 188 oldal
Ár: 2600 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-90-4
Kiadás éve: 2007

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

„Nem is tudom, mikor írtam a Mindegy című kötetben szereplő novelláimat. Ellenben azt tudom, hogy a korábban, még magyarul írt verseim szolgáltak alapul hozzájuk. Megpróbáltam francia nyelvre lefordítani őket […], de prózában, sok változtatással. Ezek a kis novellák az első franciául írt szövegeim” – meséli Agota Kristof egyik legutóbbi interjújában. Hozzáteszi azt is, hogy akkoriban mindez inkább csak játék volt számára. Nos, lehet, hogy a szerző egyszerű „ujjgyakorlatoknak” tekinti e rövid írásokat, ám mások lényegesen többet látnak bennük. Az egyik neves francia társulat, a Compagnie Interligne már a kötet megjelenését követő évben színpadra alkalmazta e novellákat, melyekről a franciaországi kritikusok is nagy elismeréssel szóltak: „Egy könyv, amit csendben kell olvasni. Ízlelgetve minden egyes szavát.”

Kötetünk a novellákon kívül a szerző négy színművét is tartalmazza. E világszerte nagy sikerrel játszott drámák szövegének közreadásával a Cartaphilus Kiadó a magyar könyvkiadás régi adósságát törleszti.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Iskolás éveimben nagyon szerettem a tanáraimat. Olyan csodálatot és tiszteletet váltottak ki belőlem, hogy kötelességemnek éreztem megvédeni őket osztálytársaim durvaságától.
A tanárok felesleges kínzása felháborított. Még olyankor is, amikor rossz jegyeket adtak. A rossz jegyek semmit nem számítanak, akkor hát miért kell bántani ezeket a gyenge, védtelen lényeket?
Emlékszem egyik osztálytársamra, aki nagyon ügyesen, nesztelenül odalopózott a biológiatanárunk mögé, és a gerincoszlopán keresztül kihúzgálta az idegeit, melyeket aztán szétosztott közöttünk.
Sok mindent lehetett fabrikálni ezekből az idegekből, például hangszereket. Minél elnyűttebb volt egy ideg, annál szebben szólt.
A matematikatanárunk egészen más volt, mint a biológiatanár. Az ő idegei teljesen használhatatlanok voltak. Ellenben a koponyája teljesen kopasz volt, s ez lehetővé tette, hogy egy körzővel tökéletes köröket rajzoljak rá.”