Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Töredékek füzetekből és papírlapokból - KAFKA, Franz

KAFKA, Franz

Töredékek füzetekből és papírlapokból

Eredeti cím: Hochzetsvorbereitungen auf dem Lande und andere Prosa aus dem Nachlass
Fordította: Tandori Dezső

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 101 oldal
Ár: 1300 Ft
ISBN-szám: 963-9303-37-2
Kiadás éve: 2001

Töredékek füzetekből és papírlapokból - KAFKA, Franz megrendelése

Fülszöveg:

„Világosan kijelentem itt; mindaz, amit mesélnek rólam, téves, ha abból indul ki, hogy emberként elsőül vagyok egy ló lelki barátja. Különös, hogy ezt a rettentő állítást terjesztik és hiszik, de még különösebb, hogy a dolgot félvállról veszik, terjesztik és hiszik, de aztán alig több jön rá, mint egy kis fejcsóválás, és már hagyják is annyiban. Titok lapul itt, melynek felderítése tulajdonképpen csábítóbb lenne, mint ama csekélység, amit magam ténylegesen megcselekedtem. Amit megcselekedtem, ennyi csak: egy éven át éltem egy lóval olyképp, ahogy mondjuk egy ember egy lánnyal élne, ha nem lenne külső akadálya annak, hogy mindent megtegyen, ami célhoz vezetheti őt. Vagyis bezárkóztam az Eleonor nevű lóval az istállóba, s e közös tartózkodási helyet csak azért hagytam el mindig, hogy tanórákat tartsak, melyekkel önfenntartásunk költségeit megkereshettem.
Sajnos ez naponta öt-hat órát vett igénybe, és egyáltalán nem zárható ki, hogy ez az időkiesés a vétkes minden igyekezetem kudarcában, vagyis hogy az uraknak, akiket oly gyakran kértem vállalkozásom támogatására mindhiába, s akiknek mindössze egy kis pénzt kellett volna adniuk valamire, amiért magam oly készen áldoztam életemet, ahogy egy köteg zabot áldozunk, a ló őrlőfogai közé tömködve…”




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Szerettem egy lányt, aki viszontszeretett, ám el kellett őt hagynom. Miért? Nem tudom. Olyan volt ez, mintha fegyveresek köre övezné, akik lándzsáikat kifelé fordítanák. Bármikor közeledtem is, a lándzsahegyeknek ütköztem, megsebesültem, vissza kellett fordulnom. Szenvedtem így sokat.
A lány ebben nem volt hibás? Azt hiszem, nem, sőt tudom is. Az iménti hasonlat nem teljes, engem is fegyveresek vettek körül, akik lándzsáikat befelé, vagyis ellenem fordították. Mihelyt a lány felé közelítettem, először is az én fegyvereseim lándzsáiba akadtam, és már innen sem juthattam tovább. Talán a lány fegyvereseiig nem is hatolhattam sosem előre, és ha mégis, hát már vérezve az én lándzsásaim döféseitől, önkívületben.
Egyedül maradt a lány? Nem, elhatolt hozzá egy másik férfi, könnyen s akadálytalanul. Magam, erőfeszítéseimtől kimerülve, oly közönnyel néztem, mintha én lennék a levegő, melyen át arcaik az első csókban összeértek.”