Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Ifjúkori önarckép - JOYCE, James

JOYCE, James

Ifjúkori önarckép

Eredeti cím: A Portrait Of The Artist As A Young Man
Fordította: Szobotka Tibor

Terjedelem: 400 oldal
Ár: 2600 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-208-4
Kiadás éve: 2012

Ifjúkori önarckép - JOYCE, James megrendelése

Fülszöveg:
James Joyce első regénye, az Ifjúkori önarckép semmiképp sem tekinthető zsengének: fontosságát nem csak az a szerep jelöli ki, amelyet a szerző személyes fejlődésében a Dublini emberek novellái és az Ulysses között betölt, és nem is csak az a segítség, amit az olvasónak nyújt az Ulysseshez való eljutás útján. Kétségtelen, hogy ez a könyv ugyanannak a narratív univerzumnak egy tája, mint Joyce-nak szinte minden műve, és ha az olvasó ezt felismeri, arra is hamar ráébred, hogy itt nem egy lineáris történet kibomlására, hanem egy szövegben épülő világ gazdag és finom összefüggéseire érdemes figyelnie. De az Ifjúkori önarckép egyben Joyce apológiája és hitvallása is: annak a bölcs és drámai magyarázata, hogy miért töltötte önkéntes száműzetésben szinte teljes alkotó életét.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„– Nagy isten! – kiáltotta Stephen lelke a profán öröm elragadtatásának kitörésében.
Hirtelen elfordult a lánytól, és átvágott a partnak. Orcája lángolt, teste tüzelt, tagjai remegtek. Csak ment, ment, ment, ment, át a fövenyen, vad dalt dalolva a tengernek, s kiáltva üdvözölte az életet, mely eljött hozzá, s hangos hívással hívta.
A lány képét örökre a lelkébe zárta, és eksztázisának szent csendjét semmi szó nem zavarta. A lány szeme hívta őt, a lelke pedig ugorva szökkent a hívás nyomán. Élni, hibázni, bukni, győzni, az életet az életből formálni! Egy vad angyal jelent meg előtte, a halálos ifjúság és szépség angyala, az élet szép, királyi köreinek küldötte, hogy az elragadtatott mámor egyetlen percében sarkig tárja előtte a vétek és a dicsőség minden útjának kapuit. És ment és ment és ment és ment!
Aztán megtorpant, és a csendben szívének dobogását hallgatta. Merre ment? Hová jutott? Hány óra van?”