Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Tarantula - JONQUET, Thierry

JONQUET, Thierry

Tarantula

Eredeti cím: Mygale
Fordította: Takács M. József

Kategória: film,
Terjedelem: 136 oldal
Ár: 2000 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-193-3
Kiadás éve: 2011

Tarantula - JONQUET, Thierry megrendelése

Fülszöveg:
A közelmúltban (2009-ben) elhunyt Thierry Jonquet a bűnügyi regények egyik legnépszerűbb francia mestere. A Tarantula különböző helyszíneken és idősíkokban játszódó cselekménye meghökkentő fordulatokon keresztül jut el a drámai végkifejletig.

Vincent Moreau eleinte úgy gondolja, csakis valami fatális félreértésről lehet szó. Bizonyára összetévesztik valakivel. Mert mi oka lenne bárkinek is arra, hogy elrabolja és fogva tartsa őt? És főleg, hogy úgy bánjon vele, mint egy kutyával – valami szörnyű gaztettet elkövetett kutyával. Telnek-múlnak a hetek, hónapok. A sötét pincébe zárt, láncra vert, kutyakaján élő, a higiénia alapvető eszközeit is nélkülözni kényszerülő Vincent a fogvatartója – az általa Tarantulának elnevezett férfi – viselkedéséből lassan rájön, hogy félreértésről szó sincs, az őt csapdába ejtő „pók” valóban őt szemelte ki zsákmányául. Ahogy múlik az idő, a fiatalember rabságának körülményei fokozatosan javulnak: már rendes ételt kap, naponta tisztálkodhat, s hogy ne unatkozzon, olvashat és zenét hallgathat. Az addig szinte teljesen üres pincébe néhány kényelmes bútor kerül. Tarantula gyakran meglátogatja, beszélget vele, esetenként még néhány kérdésére is válaszol. A legfontosabb kérdésre azonban Vincent sosem kap választ: miért?

„A dolog pofonegyszerű! Az orvos két hetet mondott – két hét alatt új arcot kaphat az ember! –, a régi eltűnik, és megszületik az új. Nem, a dolog mégsem ilyen egyszerű, hiszen meg kellene győznie az orvost, hogy operálja meg őt, Alexet, a körözött bűnözőt…”

„– Richard, figyelj. Az a pincér, ott, a vacsora kezdete óta le sem veszi rólam a szemét. Ha befejeztük az étkezést, megpróbálhatom…
– Hallgasson!
– De miért ne? Kimegyek a mosdóba, megbeszélek vele egy találkát, aztán besétálok a bokrok közé…
A férfi elhúzódott, de Ève tovább sugdosott neki, most már egy kicsit hangosabban, s közben többször is felnevetett.
– Nem akarod? Ha elbújsz, mindent láthatsz, majd úgy intézem, hogy közel legyünk hozzád. Nézd, hogy csorog a nyála…
Richard a nő arcába fújta a cigarettája füstjét, de Ève még ekkor sem hallgatott el.
– Nem? Tényleg nem akarod? Csak egy gyors menet, épp csak felgyűröm a ruhámat… Pedig kezdetben szeretted az ilyesmit…”