Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A vakondherceg - JACKSON, Mick

JACKSON, Mick

A vakondherceg

Eredeti cím: The Underground Man
Fordította: Lázár A. Péter

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 241 oldal
Ár: 2600 Ft
ISBN-szám: 963-7448-38-1
Kiadás éve: 2006

A vakondherceg - JACKSON, Mick megrendelése

Fülszöveg:

Az 1960-as születésű Mick Jackson nem végzett irodalom szakon. Volt mosogató, díszletmunkás, jegyszedő, rockzenész; járt színházi kurzusra és szépírásra. Középiskolai tanára dicsérő szavai nyomán iratkozott be egy kreatív írásművészet tanfolyamra. Első regényén, A vakondhercegen 1990-ben kezdett dolgozni, de az csak 1997-ben látott napvilágot. Hamarosan Booker-díjra javasolták. Jackson másik regénye, a Five Boys 2001-ben jelent meg. Legújabb műve a 2005-ös Ten Sorry Tales. Ahogy szerzői utószavában Jackson elárulja, regényéhez Portland ötödik hercege élettörténetét használta fel. A figura alapjául szolgáló herceg gazdag arisztokrata volt, s az alagútrendszer, amelyet a birtoka alatt építtetett, ma is megtekinthető a Clumber Park közelében, Nottinghamshire északi részén.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

Egy Viktória korabeli brit herceg szerteágazó, tágas alagútrendszert építtet ki birtoka alatt, hogy észrevétlenül közlekedhessen kastélya és a környező települések közt. Csakhogy viselkedésében nem ez az egyetlen furcsaság: a magányos különcöt föld alatti kocsikázásai korántsem teszik boldoggá… aminthogy hatalmas vagyonának egyéb áldásai sem. Kerüli az embereket – vajon miért? Személyzetével szívélyes, a közrendűekkel közvetlen, mégis az terjed el róla, hogy csúf, eltorzult arcú szörnyeteg, aki emiatt menekült a föld alá.
A herceg amúgy két közismert viktoriánus híresség, Hasfelmetsző Jack és az Elefántember kortársa…
A történésekről és hátterükről elsősorban saját naplóbejegyzéseiből értesülünk. Hat téli hónapon át írja őket, közéjük időről időre a mellékszereplők rövidebb elbeszélései illeszkednek. (A „játszó személyek” közül a legfontosabb talán az inas – aki azonban paradox módon csupán egyszer szólal meg). A beszámolók eleinte csupán egy rokonszenves, bár kissé bogaras öregember alakját idézik elénk, akinek napjaira mind sötétebb árnyak vetülnek. A törékeny egészségű nagyúr testi és lelki kínokkal küzd, egyre inkább úgy érzi: valamiféle súlyos baj sorvasztja. Nehezen viseli kopaszságát, általános testi romlását, furcsa fájdalmait. Egy kisgyerekkori tragédia homályos emléke is gyötri, a történteket azonban jó ideig képtelen pontosan felidézni.
A mindenkivel nyájas főrenddel nekünk, olvasóknak is egyre bensőségesebbé válik a viszonyunk. A mind rigolyásabb, s ezért környezete számára utóbb szinte elviselhetetlen öregúr bonyolult lényét Jackson virtuóz írói megoldásokkal tárja elénk. A hol babonás, hol a tudomány legfrissebb vívmányai iránt érdeklődő hipochonder egyfolytában a világ dolgain rágódik… Érdeklődése középpontjába fokozatosan az emberi agy kerül: mi másért is lopna egy brit herceg koponyalékelő műszert egy klinikáról…?