Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Fohász Owen Meanyért - IRVING, John

IRVING, John

Fohász Owen Meanyért

Eredeti cím: A Prayer for Owen Meany
Fordította: Falvay Dóra

Terjedelem: 608 oldal
Ár: 3490 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-227-5
Kiadás éve: 2011

Fohász Owen Meanyért - IRVING, John megrendelése

Fülszöveg:
A John Irving-életműsorozat legújabb kötetét tartja kezében az olvasó. A Fohász Owen Meanyért a szerző mindmáig egyik legnépszerűbb regénye az 1978-as áttörést hozó világsiker, a Garp szerint a világ mellett. Az eredetileg 1989-ben megjelent regény a narrátor John Wheelwright és gyerekkori barátja, a furcsa hangú, gnómszerű fiú, Owen Meany hétköznapinak korántsem nevezhető kapcsolatát meséli el, miközben végigkalauzolja az olvasót az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának viharos történelmén.
Owen Meany, ez a rendkívüli intelligenciával megáldott, törpe növésű emberke a regény kezdetén egy baseball-mérkőzésen egy szerencsétlen ütésnél eltalálja legjobb barátja, John Wheelwright anyját, a szépséges és mindig vidám Tabitha Wheelwrightot, aki azonnal szörnyethal. Owen nem hisz a véletlenekben: úgy tekint magára, mint eszközre Isten kezében. Ami az 1953-as szörnyű baleset után a fiúkkal történik, egyszerre különös, rémisztő és megindító. Végigkövethetjük, hogyan lesz Owen komikus alakjából, ebből a mesteri önámítóból egy isteni terv végrehajtója, hogyan válik a majd’ mindenki által kigúnyolt és lenézett kölyökből tragikus sorsú hős. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Irving csodabogarakban nem szűkölködő írói univerzumában Owen Meany az egyik legkülönösebb, legmegfejthetetlenebb jelenség, olyan regényalak, akinek furcsa hangja sokáig visszhangzik majd az olvasóban, jóval azután is, hogy kilépett a történetből.

„John Irving a kedvenc amerikai íróm.” – Haruki Murakami



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„A vasárnapi iskolában rendszeresen azzal szórakoztunk, hogy Owen Meanyt gyötörjük, aki annyira kicsi volt, hogy nemhogy a lába nem érte a földet, mikor fölült a padba, még csak a térde sem érte el a széklap szélét, úgyhogy egyenesen kinyújtott lábbal ült, akár egy baba. Mintha nem is lettek volna igazi ízületei.
Owen annyira pici volt, hogy szerettük fölkapkodni, egyszerűen nem tudtuk megállni. Valahogy csodának éreztük, hogy mennyire csekélyke a súlya. És annyira nem illett ez össze a ténnyel, hogy Owen családja a gránitbizniszben utazott. A Meany Gránitbánya jelentős hely volt, a gigászi gránitvágó és -robbantó készülékek tiszteletet parancsoltak veszedelmes küllemükkel, de a gránit is, a maga súlyos, durva, őseredeti mivoltával. Csak Owenre nem ragadt semmi ebből a nagyszerűségből, az egy állandó, szürke, szemcsés gránitport kivéve, ami folyton pergett a ruhájából, hogyha fölkaptuk. Ő maga is jóformán sírkő-színű volt, a bőre félig elnyelte, félig visszaverte a fényt, akár a gyöngy, úgyhogy néha egészen áttetszőnek tűnt, főként a halántékán, ahol a kék erek is átütöttek.”