Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Loudun ördögei - HUXLEY, Aldous

HUXLEY, Aldous

Loudun ördögei

Eredeti cím: The Devils of Loudun
Fordította: Czigányik Zsolt

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 456 oldal
Ár: 3490 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-224-4
Kiadás éve: 2011

Loudun ördögei - HUXLEY, Aldous megrendelése

Fülszöveg:
Aldous Huxley talán legjobb regénye – az 1952-ben megjelent Loudun ördögei – nem regény, hanem tényirodalmi mű. A démoni megszállottság és boszorkányégetés egy hírhedt, XVII. századi történetét feldolgozó kötet valós történelmi szereplőket, megbízhatóan dokumentált eseményeket és a térképen könnyedén fellelhető színhelyeket felsorakoztató áttekintés, a szaktörténészek megállapításaival lényegileg egybevágó non-fiction könyv. Mégis, a bőséggel okadatolt alapanyagot lépten-nyomon az eleven képzelet hozadékával kiegészítő munkának legalább annyi köze van Walter Scott és a nagy előd követőinek regényeihez és játékfilmjeihez – például Ken Follett Katedrálisához vagy a Max Von Sydow főszereplésével forgatott Az ördögűzőhöz –, mint a felhasznált dokumentumok és történeti feldolgozások szikárabb szövegvilágához.
Az Angus Wilson, Cs. Szabó László, Sükösd Mihály és még egy sor kiváló író-kritikus elismerését is kivívó mű kétségkívül az idős Huxley egyik legizgalmasabb írása. A Loudon ördögei egyszerre kultúrtörténeti csemege, hátborzongató rémtörténet, miszticista-ökumenikus hitvallás és máig érvényes intés arról, hogy bár igenis van új a nap alatt, az önmaga rémségeit ismétlő történelem a huszadik század végével sem ért véget...



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„A tűz tovább égett, a derék atyák folytatták a szenteltvízhintést és a kántálást. Hirtelen egy galambraj csapott le a templomból, majd a zúgó lángok meg a füstoszlop körül kezdett keringeni. A tömeg kiáltozott, az íjászok az alabárdjukat lóbálták a madarak felé, Lactance és Tranquille pedig szenteltvízzel hintette meg a szárnyukat. Hatástalanul. A galambok nem repültek el. Körbe-körbe szálltak, keresztül a füstön, tollukat megperzselték a lángok. Mindkét párt csodának tartotta az esetet. A [megégetett férfi] ellenségei számára a madarak serege egész nyilvánvalóan ördögök csapata volt, kik azért jöttek, hogy elvigyék a bűnös lelkét. Barátai számára a galambok a Szentlelket jelenítették meg, élő bizonyságul az elítélt ártatlansága mellett. Úgy tűnik, hogy senki nem tartotta őket pusztán galamboknak, akik saját, szerencsére nem-emberi természetük parancsát követik.”

„Akarni kell a szenvedést, akarni kell a szerencsétlenséget, és akarni kell a személyes gyengeségből és gyarlóságból fakadó megaláztatásokat is. És miközben akarja az ember, meg is érti. És miközben megérti, mindez átalakul, nem olyannak fog látszani, ahogy a testi ember látja a szemével, hanem ahogy Isten.”