Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Fantáziadarabok Callot modorában, II. - HOFFMANN, E.T.A.

HOFFMANN, E.T.A.

Fantáziadarabok Callot modorában, II.

Eredeti cím: Phantasiestücke in Callots Manier
Fordította: Győrffy Miklós, Halasi Zoltán, Horváth Géza

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 283 oldal
Ár: 2900 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-72-0
Kiadás éve: 2007

Fantáziadarabok Callot modorában, II. - HOFFMANN, E.T.A. megrendelése

Fülszöveg:

„Lindhorst […] levéltáros végtelenül gonosz varázsló, kinek három lányát, három zöld, aranyszínben csillogó kis kígyót kristályüvegben őrzik, de a Szentháromság vasárnapján három órát napozhatnak az Ampel-kert melletti bodzabokorban, ahol fel s alá járkál a kávézó és söröző vendégsereg – ám az ifjú, aki ünneplő kabátjában a bokor árnyékában kívánja elfogyasztani vajas zsemléjét, miközben a másnapi egyetemi előadáson jár az esze, határtalan, őrült szerelemre lobban az egyik kígyó iránt – eljegyzik egymást – megesküsznek – az ifjú egy ékszerekkel teli, arany éjjeliedényt kap nászajándékba – amikor először belepisil, cerkófmajommá változik, stb...” – Hoffmann ezekkel a szavakkal számol be kiadójának a tervezett műről, mely a végső formába öntésig több és igen jelentős változáson megy át, míg aztán megszületik a német romantika egyik legkáprázatosabb, legjellegzetesebb és legismertebb meséje, Az arany virágcserép, amely a Fantáziadarabok hetedikjeként először 1814-ben jelenik meg, és amelyet új fordításban most vehet kézbe először a magyar olvasó.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Egyre csak özönlik a vakító sugár, s a fényes napragyogásban feltárulkozik a beláthatatlan liget, melyben megpillantom Anselmust. – Izzó jácintok, tulipánok és rózsák emelik fel szépséges fejüket, és illatuk kedves hangon bátorítja a boldog ifjút: – Andalogj, andalogj, közöttünk, szerelmetes ifjú, mert te megértesz bennünket – illatunk a szerelem vágyakozása – szeretünk, és örökre a tiéid vagyunk! – Az aranysugarak pedig izzó hangon ekképp lángolnak: – Lángra lobbantott a szerelem tüze – vágyakozás az illat, ám a tűz epekedés, s nem lakozunk-e kebledben? hisz a tiéid vagyunk! A sötét bokrok – a magas fák pedig ekképpen sisteregnek és sustorognak: – Jöjj hozzánk! – Boldog – szerelmetes ifjú! – Epekedés a tűz, ám hűs árnyunk: remény! Kedveskedve suhogunk a fejed körül, mert megértesz bennünket, hisz kebledben lakozik a szeretet. A források és patakok pedig ezt csobogják és csacsogják: – Szerelmetes ifjú, ne siess el mellettünk, tekints kristályunkba – bennünk lakozik képed, melyet szeretettel őrzünk, mert megértettél bennünket! – És a tarka madárkák ujjongó kórusa így csicsereg és csivitel: – Hallgass meg, hallgass meg bennünket, mi vagyunk a szerelem öröme, gyönyöre és elragadtatása!”