Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Gertrud, 2. kiadás - HESSE, Hermann

HESSE, Hermann

Gertrud, 2. kiadás

Eredeti cím: Gertrud
Fordította: Dohy Gábor, Hudáky Rita

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 267 oldal
Ár: 2500 Ft
ISBN-szám: 963-9303-17-8
Kiadás éve: 2001

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

„A könyv Goethe Wertherének ihletésére íródott, egyszersmind Thomas Mann Doktor Faustusának is előfutára, középpontjában egy zeneszerzővel, aki fejlődése, pályafutása során számtalan nehézségbe ütközik” – írta 1969-ben a Publishers Weekly című New York-i irodalmi folyóirat, amikor első ízben adták ki az Egyesült Államokban Hesse korai regényét, a Gertrudot. A történet első vázlatai 1901-ben már elkészültek, de Hesse több nekifutás után csak 1909-re készítette el a végleges változatot, amelyet egy év múlva meg is jelentetett. Sorrendben harmadik regénye egy zeneszerző fejlődéstörténete, „akinek tehetsége a betegség és a szerelem hatására bontakozik ki, művészete pedig a világ szeretete és a világtól való menekülés közti kényes egyensúlyt megteremtve a kielégülés és vágyakozás határán mozog”. Így jellemzi a szerző a regényt, és hozzáteszi: „Külsőleg nem nagy az anyag, de pszichológiai értelemben az.”
A könyv két, tehetségét és sorsát tekintve teljesen eltérő, egymáshoz mégis közel álló művészember, a zeneszerző Kuhn és a Don Juan-típusú énekes, Heinrich Muoth történetét beszéli el, akiknek művészi és emberi fejlődésébe drámai módon avatkozik be Gertrud iránt érzett szerelmük.
Hesse ebben a korai művében ritkaságszámba menő erővel ábrázolja azt a szakadékot, amely az introvertált alkotó-művészt és az extrovertált előadóművészt elválaszthatja egymástól.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Ha most utólag végigpillantok az életemen, nem látom különösebben boldognak. Boldogtalannak azonban még kevésbé nevezhetem, tévedéseim ellenére sem. Végül is bolondság boldogságot és boldogtalanságot keresni benne, mert azt hiszem, életem legboldogtalanabb napjait nem adnám oda a derűsekért. Ha az emberi életnek az az értelme, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent, jóllakjunk jóval és rosszal egyaránt, és külső életünk mellett meghódítsunk egy belső, egy valódibb, nem a véletlenek által irányított sorsot is, akkor az én életem nem volt sem szegényes, sem rossz. Bár a sors áthaladt fölöttem, mint mindenki fölött, s nem kerülhettem el, amit az istenek kiróttak rám, belső életem mégis az én művem volt, édessége és keserűsége is csak az enyém, egyedül vállalom érte a felelősséget.”