Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Az álmok háza (válogatott elbeszélések 3.) - HESSE, Hermann

HESSE, Hermann

Az álmok háza (válogatott elbeszélések 3.)

Eredeti cím: -
Fordította: Cziráki Zsuzsa, Horváth Géza, Horváth Sára, Kovács Ágnes, Polgár Péter, Rapajka Gabriella

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 268 oldal
Ár: 3000 Ft
ISBN-szám: 963-7448-05-5
Kiadás éve: 2005

Az álmok háza (válogatott elbeszélések 3.) - HESSE, Hermann megrendelése

Fülszöveg:
„A kínai történetekben mindig ugyanaz az ember jelenik meg különböző alakokban. Fiatal korában hallgat a szüleire, és szakmát tanul. Férfiként megházasodik, és gondoskodik a családjáról. Közben megtanulja szeretni a hazáját, és mindenekelőtt az őseire és utódaira gondol. Tevékeny és hasznos, segít az állam vezetésében. De végül, utolsó érettségi fokán, felismeri, hogy ez is mind csak magány és önzés. És egy éjjel aztán elhagyja kunyhóját és földjét, asszonyát és alattvalóit, hivatalát és könyveit, és eltűnik. Elérkezett az ő ideje. A hegyekbe megy, hogy harmattal és viráglevelekkel táplálkozzék, és mindent lehántson magáról, ami héj csak maradt még rajta. Aztán megtér a halhatatlanokhoz.”

„A világ természetesen elvan az Actus tragicus, Mozart meg a többiek nélkül is. Művészet nélkül is lehet élni. A művészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja, nem pedig páncél; de ahhoz, hogy eljussunk a világ szívéhez, végül ezt a leheletfinom hártyát is be kel szakítani.”



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Elmúltak azok az idők, amikor naiv hercegek valamely német kis völgyben műromokat, utánzott remetelakokat, mesterséges kis Svájcot, imitált Posillopót építettek maguknak. A mai vállalkozóktól távol áll azon abszurd ötlet, hogy London mellett Itáliát, Chemnitz közelében Svájcot, a Bodeni-tó partján pedig Szicíliát varázsolják a nagyvárosi ínyencek elé. Annak a póttermészetnek, amelyre a mai városlakó vágyik, föltétlenül eredetinek kell lennie; olyan eredetinek, mint az ezüstkészletnek, amellyel táplálkozik, vagy mint a gyöngynek, melyet felesége őnagysága hord, és olyan eredetinek, mint a nép és a köztársaság eszméje iránt táplált szeretetének, amit keblében ápol.”