Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Hét év Tibetben, 2. kiadás - HARRER, Heinrich

HARRER, Heinrich

Hét év Tibetben, 2. kiadás

Eredeti cím: Sieben Jahre in Tibet: Mein Leben am Hofe des Dalai Lama
Fordította: Hensch Aladár

Kategória: film,
Terjedelem: 456 oldal
Ár: 3300 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-146-9
Kiadás éve: 2010

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:
„Altar Kán, a mongolok buddhizmusra áttért uralkodója adományozta Csenrézi inkarnációinak a Dalai Láma címet, amely máig használatos az egész nyugati világban. A jelenlegi Dalai Láma a XIV. inkarnáció. A nép nem annyira királyát látta benne, mint inkább az Élő Buddhát, és imái nem az uralkodónak szóltak, hanem az ország védőistenének. A fiatal királynak nem volt könnyű megfelelnie a vele szemben támasztott követelményeknek. Tudta, hogy isteni ítéleteket kívánnak tőle, és hogy minden döntése és cselekedete csalhatatlannak számít, és meghatározza országa egész történelmét. Már most igyekezett hetekig tartó meditációkkal és elmélyült vallástanulmányokkal felkészülni nehéz tisztségére. Korántsem volt még olyan magabiztos, mint a XIII. inkarnáció. Carong egyszer egy jellemző példával illusztrálta az elhalt uralkodó fölényességét. Amikor új törvényeket akart kibocsátani, és a konzervatív környezet elkeseredett ellenállásába ütközött, akkor az V. Dalai Láma ugyanezen kérdésekre vonatkozó kijelentésére hivatkozott. A XIII. Dalai Láma ugyanis így érvelt: »És ki volt az előző V. test?« A szerzetesek erre leborultak előtte. Ez a válasz elnémította őket, mert inkarnációként nemcsak a XIII., hanem az V. és valamennyi előző Dalai Láma is ő volt. Ennél a történetnél az jutott eszembe, milyen boldog is Tibet, hogy egyik uralkodójának sem volt Néróéhoz vagy Rettegett Ivánéhoz hasonló jelleme. Egy tibeti persze értetlenül állna az ilyen meggondolással szemben, mert a kegyelem istenének nyilvánvalóan egyetlen inkarnációja sem lehet kegyetlen.”



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek

Heinrich Harrer először 1952-ben publikált, Hét év Tibetben című önéletrajzi műve egyike volt azoknak a könyveknek, amelyek révén a világ „felfedezte” Tibetet, vagyis megismerte az ország különös, titokzatos kultúráját és vallását, illetve értesült a Tibet elleni kínai agresszió részleteiről.
Az Ausztriában született Harrer (1912–2006) korának egyik leghíresebb hegymászója volt. A grazi egyetem elvégzése után egy ideig síoktatóként dolgozott, majd 1938-ban három társával elsőként mászta meg a Berni-Alpokban magasodó Eiger szinte függőleges északi falát. E bravúrnak köszönhetően figyel fel Hitler is a fiatal hegymászóra, s helyet biztosít neki az indiai Nanga-Parbat, a Himalája egyik nyolcezres csúcsának megmászására készülő expedícióban. Ez az 1939-ben útra kelő Himalája-expedíció azonban soha nem éri el a célját, mivel időközben kitör a második világháború, és a brit gyarmati hatóságok letartóztatják, és hadifogolytáborba zárják a német hegymászókat. Több sikertelen kísérlet után Harrer és egyik társa végül csak 1944-ben tud megszökni a fogságból, s ezzel kezdetét veszi hosszú, majd’ két évig tartó vándorlásuk, melynek során kétezer kilométert gyalogolnak a Himalájában – megfelelő felszerelés nélkül, gyakran mínusz harminc fokos fagyban –, s miután megérkeznek Tibetbe, az ország fővárosában, Lhászában találnak menedéket. Harrer ott hamarosan a Dalai Láma bizalmasává, barátjává és tanácsadójává válik, majd amikor a kínai agressziót követően visszatér Európába, mindent megtesz annak érdekében, hogy a világ figyelmét ráirányítsa a tibeti nép tragédiájára.