Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Elvis - Az utolsó vonat Memphisbe - GURALNICK, Peter

GURALNICK, Peter

Elvis - Az utolsó vonat Memphisbe

Eredeti cím: Last train to Memphis
Fordította: Dr. Lénárt Levente

Kategória: zene,
Terjedelem: 560 oldal
Ár: 4990 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-056-1
Kiadás éve: 2009

Elvis - Az utolsó vonat Memphisbe - GURALNICK, Peter megrendelése

Fülszöveg:
Korunk egyik modern meséje Elvis Presleyről, az amerikai Délen felcseperedő szegénylegényről szól, akiből nemcsak „király” lett, de nevét a történelembe is örökre beírta. Már életében mitikus alakká vált, s nevét ma országhatároktól, vallásoktól, politikai rendszerektől függetlenül legalább másfél milliárd ember ismeri.
Peter Guralnick könyve azért szenzációs, mert nemcsak egy új globális mítosz születését mutatja be, de kísérletet tesz a legenda mögötti „igazi Elvis” bemutatására is. Műve Elvis Presley életének első huszonnégy évét, a „trónra kerülés” állomásait ábrázolja úgy, hogy ez a maga nemében páratlan történet a családtagok, barátnők, haverok, üzlettársak, ellenfelek elbeszélése alapján bontakozik ki. Több száz interjú esszenciája ez a könyv, amely érzékletesen meséli el, hogyan születik az Amerikai Álom, miként volt képes egy „vidéki senki” befolyásolni a történelem menetét, százmilliók életét.

Peter Guralnick könyve egy olyan világba vezeti el az olvasót, amelyről a korábbi Elvis-életrajzok csak nagyon hézagosan írtak. Egyszerre rengeteg empátiával és humorral megírt „nagy sztori”, ugyanakkor a krónikás alaposságával megírt korrajz is az ötvenes évek Amerikájáról. A könyv teljes joggal sorolható az amerikai kultúra történetírásának klasszikus alkotásai közé.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek

„Ez a srác kijött veres nadrágban, zöld kabátban, rózsaszín ingben meg zokniban – emlékezett Bob Luman, a tizennyolc éves kilgore-i középiskolás, a későbbi country énekes –, a búráján meg ott volt az a jellegzetes vigyor, és csak állt a mikrofon mögött legalább öt percig, mielőtt megmozdult volna. Aztán levágott egy szólót, és mindjárt eltépett két húrt a gitárján. Bammeg, én tíz éve gitározom, de a tíz év alatt nem szakítottam el két húrt összesen. Na, szóval, ott állt, a leszakadt két húr meg összevissza lógott a gitárján, és semmi mást nem csinált, csak szaggatta tovább a húrokat, ezek a pisis gimnazista csajok meg ott sikoltoztak, meg ájuldoztak, meg rohantak fel a színpadra. Na, akkor meg elkezdte a csípőjét ringatni, nagyon lassan, mintha a gitárjával csinálná, érted…”