Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Mítoszok, álmok és misztériumok - ELIADE, Mircea

ELIADE, Mircea

Mítoszok, álmok és misztériumok

Eredeti cím: Mythes, rêves et mystères
Fordította: Dr. Saly Noémi

Kategória: vallás, filozófia
Terjedelem: 337 oldal
Ár: 2980 Ft
ISBN-szám: 963-7448-14-4
Kiadás éve: 2006

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Mítoszok, álmok és misztériumok – három összetartozó, kulcsfontosságú fogalom és problémakör a 20. század egyik legnagyobb hatású vallástörténésze, Mircea Eliade számára oly kedves témák köréből, amelyek vizsgálatához nem szűnt meg vissza-visszatérni fél évszázadot felölelő, termékeny munkássága során. E kötet írásai az 1950-es években születettek; a vallási világ tényei, mindenekelőtt a mítoszok és a misztériumok, illetve a tudattalan – álmokban és a képzeletben megnyilvánuló – működése közti kapcsolatok dinamizmusát vizsgálják. A mélylélektan és a pszichoanalízis felfedezései, Freud és Jung munkássága óta közismert, hogy az álomvilágokban rátalálunk a mitológiákat alkotó szimbólumokra, képekre, alakokra és mesékre. Eliade szerint azonban a vallástörténésznek nem szabad felcserélnie nézőpontját a pszichoanalitikuséval. Ő tehát a mítoszt, a vallási szorongást, a Paradicsom visszavágyását, az égbe emelkedés szimbolikáját, a sámán beavatási betegségét és számos más vallási jelenséget nem a tudattalan valamely folyamatából levezetve próbálja megmagyarázni, hanem saját – és sajátos – létmódjukból, az emberi társadalomban betöltött szerepükből. Lebilincselő stílusban megírt okfejtése, szellemes magyarázatai nyomán fokozatosan tárul fel az olvasó előtt a vallástörténetnek a mélylélektannal határos, szimbólumokkal teli, rejtelmes világa.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„A mítosz megértése egy szép napon majd a 20. század leghasznosabb felfedezései közé fog tartozni. A nyugati ember már nem a világ ura: most már nem »bennszülöttekkel«, hanem beszélgetőtársakkal áll szemben. Jó, hogy tudjuk, hogyan kezdjük a beszélgetést; nem tekinthetünk el annak beismerésétől, hogy a »primitív« vagy »elmaradott« világ és a modern Nyugat között nincs szakadás a folyamatosságban. Már nem elég – ahogyan fél évszázada még elég volt – fölfedezni és megcsodálni a néger vagy óceáni művészetet; újra föl kell fedezni önmagunkban a művészetek szellemi forrásait, tudatára ébredni annak, ami a modern létben még megmaradt »mitikusnak«.”

Mircea Eliade