Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Elrejtett arcok - DALÍ, Salvador

DALÍ, Salvador

Elrejtett arcok

Eredeti cím: Visages cachés
Fordította: Szántai Zsolt, Takács M. József

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 392 oldal
Ár: 2990 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-044-2
Kiadás éve: 2011

Elrejtett arcok - DALÍ, Salvador megrendelése

Fülszöveg:
Az Elrejtett arcok Salvador Dalí (1904–1989) egyetlen regénye. Ebben a Grandsailles gróf és Solange de Cléda cseppet sem szokványos szerelmének történetét elbeszélő műben Dalí ismét tanúbizonyságát adja hihetetlen kreativitásának. Az elsősorban festőként ismert művész mind a harmincas és negyvenes évek történelmi eseményeinek felidézésekor, mind a főhősök és a mellékszereplők érzelmeinek vagy fizikai élményeinek leírásakor bámulatos szürrealista képekkel kápráztatja el az olvasót. Ám Dalí szövege az összes érzékszervre hatni akar, így aztán a színek és formák mellett bőségesen ellát minket az illatok, az ízek, a hangok és a tapintás okozta élményekkel és ingerekkel is. A regényben mindezeken túl gondolatébresztő fejtegetéseket olvashatunk Hitlerről és sajátos küldetéséről, a tradíciók és a modernitás, az egyén és a tömeg, a szerelem és a mágia viszonyáról is.
Az Elrejtett arcok megírásakor Dalí az Egyesült Államokban élt, ezért a könyv először angol nyelven jelent meg (New York, 1944). Amikor a regényt 1973-ban Franciaországban is kiadják, angolból fordítják franciára, s csak utóbb, 1982-ben, Gala halálakor találják meg egy bútorraktárban Dalí eredeti, francia nyelvű kéziratát, s végül 1988-ban jelenik meg az első olyan kötet, amely a valódi Dalí-szöveg alapján készült.
A jelen kötet nem a korábbi – angolból fordított – magyar kiadások reprodukciója: most egy átdolgozott, részben újrafordított, az eredeti Dalí-kéziraton alapuló, 1988-as francia kötetbeli szövegre épülő – tehát végre autentikus – kiadványt vehetnek kézbe az olvasók.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Grandsailles úgy tekintett versengésükre, mint a jó lovas egy hosszú és fárasztó vágtára, melynek során többször is a földre huppant, de zúzódásaival mit sem törődve újra és újra nyeregbe szállt, így aztán mindig erős késztetést érzett arra, hogy elismerően megpaskolja Solange tomporát, és egy cukrot dugjon a szájába…”