Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Bob Dylan - Interjúk - COTT, Jonathan

COTT, Jonathan

Bob Dylan - Interjúk

Eredeti cím: Bob Dylan - The Essential Interviews
Fordította: Baló András Márton

Kategória: zene,
Terjedelem: 436 oldal
Ár: 4900 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-114-8
Kiadás éve: 2009

Bob Dylan - Interjúk - COTT, Jonathan megrendelése

Fülszöveg:
A messzi Középnyugatról származó fiú New York bohémnegyedén, Greenwich Village-en keresztül jutott el a világhírig és addig, hogy manapság már a zenei élet meghatározó egyéniségeként tekintsenek rá. Örökös nyughatatlansága révén jutott el New Yorkba, és döbbentette meg rajongóit később, 1965-ben azzal, hogy „egy szál” gitárját lecserélte egy elektromos hangszereken játszó kísérő zenekarra. Mindig valami újjal lepte meg közönségét; készített vitatható színvonalú filmeket, vezetett rádióműsort, de volt megtért keresztény, majd megtért zsidó is. A hatvanas években hosszú időre szinte teljesen eltűnt az emberek szeme elől, viszont immár több mint húsz éve szüntelenül tart a „soha véget nem érő turné”. Az örök változás azonban itt is jelen van, hiszen folyton másképp és más hangszereléssel énekli dalait. Egyesek szerint nem is tud énekelni, de abban szinte mindenki egyetért, hogy minden idők egyik legnagyobb dalköltője. A Rolling Stone magazin százas listáján, amelyen minden idők legnagyszerűbb zenészeit gyűjtötték össze, a második helyre, mindjárt a Beatles mögé került.
A kötetben szereplő, gondosan válogatott interjúk kirajzolják a sziporkázóan szellemes, az emberi butaságot és szűklátókörűséget mélységesen megvető művész személyiségét, akiről sosem lehet tudni biztosan, mikor viccel és mikor nem, bár a könyvet olvasván az embernek az az érzése támadhat, hogy soha és mindig.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„A dalok arról szóltak, amit éreztem és láttam. Soha nem folyt bele például az, amit ütemesen kiokádtam, a hányás nem romantikus. Azt gondoltam, hogy a daloknak romantikusnak kell lenniük. És nem akartam semmi olyat se énekelni, ami túl általános. Az általános dolgokból hiányzik az időérzet. Semelyikünknek sincs időérzéke; ez egy dimenziós probléma. Konkrét és kézzelfogható bárki tud lenni, az mindig könnyen ment. A világ vezetői a könnyebb utat választják. Nem arról van szó, hogy olyan nehéz volna általánosnak és kevésbé kézzelfoghatónak lenni; inkább arról, hogy nincs semmi olyan a világon, amivel kapcsolatban konkrétnak és kézzelfoghatónak kéne lenni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a régebbi dalaim nem szóltak semmiről. Az újabbak ugyanerről a semmiről szólnak, csak valami nagyobb dolognak a részeként tekintve, amit hívhatunk esetleg úgy, hogy sehol. De ez mind nagyon erőltetett. Mindenesetre én tudom, hogy kábé miről szólnak a dalaim.
Kábé?
Hát valamelyik kábé négy perc; valamelyik öt, de, ha hiszi, ha nem, van kábé tizenegy perces is.”