Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A gumiember - CLEVENGER, Craig

CLEVENGER, Craig

A gumiember

Eredeti cím: The Contortionist's Handbook
Fordította: Tisza Kata

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 272 oldal
Ár: 3300 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-102-5
Kiadás éve: 2010

A gumiember - CLEVENGER, Craig megrendelése

Fülszöveg:
A gumiember John Dolan Vincent, a fiatal, tehetséges okirat-hamisító története, aki kábítószeres mámorban bűvöli a számokat. Elhibázott öngyógyítási kísérletei, hogy leküzdje súlyos migrénjét, elmegyógyintézetbe juttatják, ahol pszichiátriai diagnózisra várakozik – ugyanis nem először kerül az akaratlan öngyilkosság határára. Tudja, ha másodszor jutna vissza ugyanazzal a tünettel ugyanoda, önveszélyesség miatt zárt osztály várna rá. Így aztán egy-egy kórházi kezelést követően hasznosítja „gumiemberi” képességeit – új múltat, új identitást talál ki, és új életet gyárt magának.
Ezúttal azonban a kockázat sokkal nagyobb: Johnt és barátnőjét, Kearát alvilági gengszterek fenyegetik (akik hamis okiratforrásuk elvesztése miatt dühöngenek), és a gumiember fiktív személye a széthullás peremére kerül. Johnnak szembe kell néznie a rémisztő pszichiáterrel, és csak blöffel tudja kivágnia magát, mielőtt lesújt rá a biztos végzet.
John Dolan Vincent világában az igazság nem szabadulást hoz, hanem rács mögé juttat – vagy öl.

Craig Clevenger a Texas állambeli Dallasban született, és Dél-Kaliforniában nevelkedett, ahol irodalmat tanult a Kaliforniai Állami Egyetemen, Long Beachen. Nagy utazó, élt Dublinban és Londonban is. Kiábrándulva, visszavonult a csúcstechnológia-ipartól, hogy írói pályára lépjen. Első regénye, A gumiember hatalmas visszhangot váltott ki kritikusokból és olvasókból egyaránt. Jelenleg Santa Barbarán él, és második regényén dolgozik.



Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Egyszer azt mondtam egy lánynak, hogy gumiember szeretnék lenni. Fiatalkoromban láttam egy fazont a tévében, akinek a teste meggörbült, kicsavarodott meg összegyűrődött egy hátizsák méretű, légmentes dobozban. Két órát töltött benne, mintha egyáltalán nem lélegzett volna. Amikor kinyitották a dobozt, lassan kimászott, mint valami furcsa, féregnyúlványszerű dolog, tökéletesen sértetlen csontozattal, normál légzéssel. Nem tudom megmagyarázni, de ez sokkal közelebb áll ahhoz, amit csinálok, mint bármi más.
Találkoztam egy pofával a gépjárművezető-engedélyeket kibocsátó hivatal parkolójában, aki azt állította, hogy mindent be tud szerezni, amire csak szükségem van. Valószínűleg abból élt, hogy illegális bevándorlóknak árult iratokat, de valamiért megakadhatott rajtam a szeme. Utálom, amikor szemet szúrok valakinek, így hát tenni akartam róla, hogy többé az életben ne lássam. Napnál is fényesebb ’77-es Cadillacje anyósülésére telepedve igyekeztem elfojtani az izzadságszag és a gyorséttermi csomagolópapírok bűze kiváltotta émelygésemet, amikor a számzáras aktatáskájával babráló ’Eddie’, megkérdezte, hogy zsaru vagyok-e.
– Nem – feleltem.
– Amire csak szükséged van, haver, bármit. Szerzek neked jogosítványt vagy tiszta múltat, ha volt már ittas vezetésed. Becs’ szóra.”