Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Enderby úr külvilága - BURGESS, Anthony

BURGESS, Anthony

Enderby úr külvilága

Eredeti cím: Enderby Outside
Fordította: Gázsity Mila

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 322 oldal
Ár: 3600 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-77-5
Kiadás éve: 2007

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Elmezavarából gyógyultan Enderby ezúttal bármixerként lép elénk. A színes koktélok világa azonban csak átmeneti menedéket nyújthat a reterát e visszavonult alanyi költőjének, aki egy rocksztár és botcsinálta költőtárs elleni merénylet gyanúsítottjaként ismét menekülni kényszerül. Adieu, ködös, homályos Albion, jer Tangier, fénydús egeddel! Irány tehát a világ – legalábbis az óvilág – vége, a napsütötte Marokkó, ahol Enderbynk hol bárgyú turistának, hol arab koldusnak, hol pedig bosszúszomjas költő-riválisnak álcázva magát csetlik-botlik tengerpartról szállodába, bazársorról hippi-drogtanyára, míg a tolvaj-költő Rawcliffe személyében meg nem leli balsorsa vélelmezett ősokát. E szomorúan nevetséges karneváli forgatagban Enderby – s vele az olvasó – nemcsak a huszadik század legfontosabb kulturális dilemmáival – magas művészet kontra populáris szórakoztatás, ódivatú eredetiség, avagy kreatív plágium –, hanem az emberi létezés végső kérdéseivel is szembesül.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Az ősz, rövid hajú férfi újabb karcsú kötet mögé rejtette somolygását. A transzba esett figura szolgált a legartikuláltabb kritikával – a belső űrt üstökösként száguldó gigafingások szaggatták.
– Jó – csattant fel Enderby, aki kezdett dühbe gurulni –, és mi van azzal, amit a disznó Jod Krucy szemétmód elplagizált?
Egy férfi lépett elő sántikálva a tábla mögül (amit most az igen vulgáris Az én Unám a népi csája felirat díszített), és így szólt:
– Azt majd én elmagyarázom, kedves barátom. – Tökkopasz volt, ugyanakkor torzonborzan szakállas, és olyan kiejtéssel beszélt, amit Enderby ez idáig a televízióban látható westernfilmekkel hozott kapcsolatba. – Szándékos modorosság, affektált pastiche volt az egész. Illetve azt hiszem, még mindig az. Az önmagára eszmélés egy új nézete. Nem is annyira magukról a versekről van szó, mint inkább arról, aminek tartja őket. Mint amikor nézzük azokat a jól megcsinált festményeket, bennük mindenféle viktoriánus vacakkal – egyfajta kép a képben.
Ember, hát ezt hívják Folyamatművészetnek.”