Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Tótumfaktum - BUKOWSKI, Charles

BUKOWSKI, Charles

Tótumfaktum

Eredeti cím: Factotum
Fordította: Pritz Péter

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 192 oldal
Ár: 2800 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-74-4
Kiadás éve: 2007

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Charles Bukowski (1920-1994) kissé „kilóg” a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, ám ő, amazokkal ellentétben, soha nem kereste a konfrontációt. Önéletrajzi ihletésű regényeiben – főszereplőjük az író alteregója, Henry Chinaski – nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, metsző humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista volt, egyik napról a másikra élt, a kompromisszumot pedig hírből sem ismerte. Emiatt sokan rajongtak (és ma is rajonganak) érte, ő maga azonban nem kért e bálványozásból. Lehetőleg kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), általában az embereket, de leginkább az írókat. Arcképe még véletlenül sem került fel műanyag poharakra, mint például Hemingwayé, a Key West-i Sloppy Joe’s kocsma legkedveltebb törzsvendégéé…
Charles Bukowski kívülálló volt és az is maradt. Élete első regénye, az 1971-ben megjelent Posta – amit állítólag három hét alatt írt – szintén ennek állít emléket. Többek között.
Chinaski „tévedésből” elhelyezkedik a postánál, ahol permanens másnaposságtól szenvedve, kora reggel szortírozza és kézbesíti a leveleket, közben kölcsönösen alázzák egymást főnökeivel, az utcán nők és kutyák rontanak rá, szóval semmi izgalom, csak maga az élet…

 




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
  • Nincs feltöltve.
Ajánlott linkek

„Jó párszor csengettem. Végre aztán kinyílt az ajtó. A szüleim ott álltak pizsamában meg hálóköntösben.
– Te részeg vagy! – üvöltötte az apám.
– Ez így igaz.
– És honnan veszed a pénzt az italra? Neked nincs is pénzed!
– Majd szerzek munkát.
– Te részeg vagy! Tökrészeg! A fiam egy iszákos! A fiam egy rohadt semmirekellő alkoholista!
Az apám fején a haj vicces csomókban állt felfelé. A szemöldökét mérgesen összehúzta, az arca piros volt a dühtől, és püffedt az alvástól.
– Úgy viselkedsz, mintha megöltem volna valakit.
– Ez éppolyan rossz!
– …jaj, a picsába már…
Váratlanul elhánytam magam, rá az élet fáját mintázó perzsaszőnyegre. Az anyám felsikoltott. Az apám elindult felém.
– Tudod, mit csinálunk, amikor a kutya rászarik a szőnyegre?
– Igen.
Elkapott a tarkómnál, elkezdte lefelé nyomni a fejem, és próbált négykézlábra kényszeríteni.
– Megmutatom neked, mit szoktuk vele csinálni!
– Ne…
Az arcom már majdnem benne volt.
– De, megmutatom, mit csinálunk ilyenkor a kutyával.
Ütöttem, és lendületből ugrottam föl a padlóról. Tökéletes jobbhorog volt. Megtántorodott, háttal végigtámolygott a szobán, majd leült a kanapéra.”