Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Posta - BUKOWSKI, Charles

BUKOWSKI, Charles

Posta

Eredeti cím: Post Office
Fordította: Bajtai Zoltán, Pritz Péter

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 285 oldal
Ár: 2500 Ft
ISBN-szám: 963-7448-15-2
Kiadás éve: 2006

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Charles Bukowski (1920-1994) egy kicsit „kilóg” a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem harciaskodott. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, melyeknek főszereplője az író alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumok nélküli életmódja miatt sokan rajongtak – és rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Így az ő arcképe még véletlenül sem került fel műanyag poharakra, mint például Hemingwayé, a Key West-i Sloppy Joe’s kocsma legkedveltebb törzsvendégéé.
Charles Bukowski kívülálló volt és az is maradt. Élete első regénye, az 1971-ben megjelent Posta – amit állítólag három hét alatt írt – szintén ennek állít emléket. Többek között.
Chinaski „tévedésből” elhelyezkedik a postánál, ahol permanens másnaposságtól szenvedve, kora reggel szortírozza és kézbesíti a leveleket, közben kölcsönösen alázzák egymást főnökeivel, az utcán nők és kutyák rontanak rá, szóval semmi izgalom, csak maga az élet…




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

»Az egyik körzetben lakott egy nagy testű, fiatal nő, aki minden éjjel ajánlott küldeményt kapott. Ilyen szexi cuccokat meg hálóingeket varrt, és hordta is őket. Nemegyszer előfordult, hogy este 11-kor mentem fel hozzá. Megmásztam a meredek lépcsőt, becsengettem és átadtam a küldeményt. Erre ő felsikkantott, hogy: „OOOOOOOOOOOOhhhHHHH!”, majd megállt mellettem, nagyon közel hozzám. Sosem engedte, hogy elmenjek, míg el nem olvasta a levelet. Aztán jött egy újabb: „OOOOOoooohhhh”, meg egy „jó éjt”, és „köszönöm”.
– Szolgálatára, asszonyom – mondtam erre mindig, a farkam meg úgy állt, hogy alig tudtam lépni tőle.
Persze ez az édes élet nem tartott sokáig. A szabadság másfeledik hetében kaptam egy levelet.
„Tisztelt Mr. Chinaski! Azonnal jelentkezzen az oakfordi postahivatalban. Ennek elmulasztása fegyelmi eljárást vagy elbocsátást von maga után.”
Mehettem vissza a keresztre.«