Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Nők - BUKOWSKI, Charles

BUKOWSKI, Charles

Nők

Eredeti cím: Women
Fordította: Pritz Péter

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 376 oldal
Ár: 3000 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-27-0
Kiadás éve: 2007

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Charles Bukowski (1920-1994) „kilóg” kissé a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, ám ő, amazokkal ellentétben, soha nem kereste a konfrontációt. Önéletrajzi ihletésű regényeiben – főszereplőjük az író alteregója, Henry Chinaski – nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, metsző humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista volt, egyik napról a másikra élt, a kompromisszumot pedig hírből sem ismerte. Emiatt sokan rajongtak (és ma is rajonganak) érte, ő maga azonban nem kért e bálványozásból. Lehetőleg kerülte rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), általában az embereket, de leginkább az írókat. Arcképe még véletlenül sem került fel műanyag poharakra, mint például Hemingwayé, a Key West-i Sloppy Joe’s kocsma legkedveltebb törzsvendégéé…




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Az a gondolat, hogy a szex valami tiltott dolog, megmagyarázhatatlanul felizgatott. A szex nekem olyan volt, mint amikor egy állat egy másikat halálra kínoz.
Valahányszor elélveztem, az illedelmesség arcába élveztem, a fehér sperma mintha halott szüleim arcán csorgott volna le. Ha nőnek születtem volna, biztos, hogy prostituált lettem volna. De minthogy férfinak születtem, állandóan kívántam a nőket; minél lecsúszottabbak voltak, annál inkább. A nők – a rendes nők – megrémítettek, mert a végén mind a lelkemet akarta, holott azt, ami még megmaradt belőle, szerettem volna megtartani magamnak. Azért kívántam annyira a prostituáltakat, mert belőlük általában már minden érzés kihalt, kemények voltak, és semmiféle személyes követeléssel nem álltak elő. Az ember semmit sem vesztett, amikor elmentek. Ugyanakkor egy finom, rendes nőre is vágytam – annak ellenére, hogy egy ilyenért milyen hatalmas árat kellett fizetni. Szóval, így vagy úgy, de el voltam veszve. Egy erős férfi lemondott volna mindkettőről, csakhogy én nem voltam erős. Így hát folytattam elkeseredett küzdelmemet a nőkkel, illetve a nővel – mint olyannal, mint elvont fogalommal.”