Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A kezdõ - BUKOWSKI, Charles

BUKOWSKI, Charles

A kezdõ

Eredeti cím: Ham On Rye
Fordította: Pritz Péter

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 368 oldal
Ár: 3300 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-073-8
Kiadás éve: 2008

Épp most kelt el az utolsó példány.


Fülszöveg:

Charles Bukowski (1920–1994) egy kicsit „kilóg” a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem harciaskodott. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumok nélküli életmódja miatt sokan rajongtak – és rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Így az ő arcképe még véletlenül sem került műanyag poharakra, mint például Hemingwayé, a Key West-i Sloppy Joe’s kocsma legkedveltebb törzsvendégéé.
Charles Bukowski kívülálló volt, és az is maradt. A kezdő című, ismét erősen önéletrajz-szagú írásából végre megtudhatjuk, miért. A kezdő ugyanis Bukowski (illetve alteregója: Henry Chinaski) életének első huszonvalahány évéről szól, amiben egy gramm könyörület nem volt.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek
  • Nincs feltöltött link.

„Ahogy belépett, minden megszűnt létezni, a szék, amiben ültem, a tapéta, a falak és a gondolataim is. Ő volt a sötétség, ami elnyelte a napot, a benne lévő erőszak mindent eltüntetett maga körül. Az egész ember fülből, orrból, szájból állt, nem mertem a szemébe nézni, csak a nagy, vörös, ideges arcát láttam.
– Na akkor Henry, indulás a fürdőszobába.
Letoltam a nadrágomat.
– Az alsót is.
Letoltam azt is.
És elővette a borotvaszíjat. Az első ütés inkább csak sokként ért, fájdalmat nem éreztem. A másodiknál már igen. És onnantól minden egyes ütés egyre jobban fájt. Először még érzékeltem magam körül a falakat, a vécét, a kádat. De egy idő után semmit nem láttam.
Miközben vert, lehordott mindennek, de nem értek el hozzám a szavai. A rózsáira gondoltam, amiket a kertben nevelgetett. A garázsban álló autójára. És próbáltam visszatartani a sikítást. Tudtam, hogy ha felsikoltok, lehet, hogy befejezi, de mivel tudtam, hogy azt akarja, hogy üvöltsek, nem tettem. Csorogtak a könnyeim, de én meg se mukkantam.”