Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

A kakas éve - BOUČKOVÁ, Tereza

BOUČKOVÁ, Tereza

A kakas éve

Eredeti cím: Rok kohouta
Fordította: V. Detre Zsuzsa

Kategória: szépirodalom
Terjedelem: 504 oldal
Ár: 2990 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-214-5
Kiadás éve: 2011

A kakas éve - BOUČKOVÁ, Tereza megrendelése

Fülszöveg:
Tereza Boučková (1957) a kakas (csehül kohout) évében született, és ezt a könyvét is a kakas évében-évéről írta (2005). Ráadásul a szerző – maga is az egykori csehszlovák szellemi ellenállás, a Charta 77 kemény magjának tagja és a letűnt rendszer kitaszítottja – egy híres cseh ellenzéki író, Pavel Kohout lánya. Nomen est omen.
A bevallottan önéletrajzi ihletésű könyv egy ötven körüli nő egy évének történetét eleveníti fel. Egy érzelmi-alkotói válságba került nőét, aki úgy érzi, élete menthetetlenül kicsúszott a kezéből. A család rendes körülmények között mentsvár lehetne. De itt nincsenek rendes körülmények, és ez nem egy rendes család.
Merthogy vegyes: „fehér” szülőkből és saját gyermekből, valamint két fogadott roma fiúból áll. A Prága közeli üdülőtelep magányában élő felnőttek és kamaszok nap mint nap megküzdenek egymással: gyökeresen eltérő életstílusukkal, erkölcsi rendjükkel, habitusukkal. A szülők elkeseredett harcot vívnak a kiskorukban örökbe fogadott, nagy türelemmel és nagy szeretettel nevelt gyerekek megtartásáért, akik azonban egyre jobban elidegenednek tőlük, és egyre lejjebb csúsznak a lejtőn…
Korunk Európája – mindenekelőtt Kelet- és Közép-Európa – előtt álló egyik legnagyobb, gyötrő kihívás: a roma–nem roma együttélés. E probléma tragikus hangvételű, ám végül felszabadító erejű megvilágítása ez a tabukat döntögető könyv, amely egyszerre kavart hatalmas botrányt és aratott hatalmas sikert Csehországban.
Pontosan az írónő szándékai szerint:
„Azt szeretném… Hogy üsse szíven őket a történet. Hogy higgyék el. Hogy háborogjanak rajta. Hogy utasítsák el, vagy fogadják el, hogy éljék bele magukat, hogy ne akarják letenni a könyvet…”
Nem lehet letenni.

„– Hol az ötvenes, ami eltűnt az övtáskámból?
– Milyen övtáskából?
– Az alsógatyádba dugtad? Vagy a csukádba?
Sírásra görbül a szája.
– Nincs nálam.
– Azonnal add ide!
– Nem vettem el semmit!
– Hová dugtad el?
Sírva fakadt.
Tegnapelőtt volt tizenhét éves. Tegnapelőtt egy ezrest kapott a születésnapjára. Most sértődötten bőgött, teste rázkódott az őszinte zokogástól.
Volt idő, amikor bevettem a könnyeit, és magam is sírva fakadtam. És bocsánatot kértem, amiért igazságtalanul megvádoltam. Volt idő, amikor hittem neki, amikor nem vitt rá a lélek, hogy megmotozzam.
– Mindjárt elkaplak, és mindenki szeme láttára pucérra vetkőztetlek! (Egy lélek sincs az úton, az emberek talán a környező kertekből leselkednek, kiabálásom messzire hallatszik.) Leráncigálom rólad a ruhát, és megtalálom azt az ötvenest, mert hiányzik. Hol van?!
– A tárcámban.
– De hát azt megnéztem, üres.
– A személyim alatt van, összehajtogatva.”