Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Keith Richards - BOCKRIS, Victor

BOCKRIS, Victor

Keith Richards

Eredeti cím: Keith Richards: The Biography
Fordította: Tomori Gábor

Kategória: zene,
Terjedelem: 447 oldal
Ár: 4900 Ft
ISBN-szám: 978-963-7448-58-4
Kiadás éve: 2007

Keith Richards - BOCKRIS, Victor megrendelése

Fülszöveg:

Rendőrségi rajtaütések és az ezeket követő drogperek, elvonókúrák és vércserék, összetört luxusautók és leégett luxuslakhelyek, kábítószeres- és szexorgiák, napokon át tartó dorbézolások, divatot teremtő szakadtság, több száz, egyenként elkeresztelt hangszerből álló gitárgyűjtemény, térképhez hasonlatos arc, whiskytől és cigarettától reszelős nevetés – csupán néhány motívuma és eleme Keith Richards 1962 óta épülő legendájának és imázsának. Victor Bockris Keith Richards-életrajzában nem csupán a legenda valós és költött elemei kerülnek helyükre, hanem Richards rokonai, asszonyai, barátai és pályatársai is szóhoz jutnak, akik közül sokan, akárcsak ő maga, mára a nyugati kultúra emblematikus alakjaivá lettek. Muddy Waters és Chuck Berry, Bob Dylan és Gram Parsons, Marianne Faithfull és Anita Pallenberg, Tom Waits és Bono Wox, Brian Jones és Mick Jagger… – ugyan ki győzné felsorolni mindazokat, akik lényeges szerepet játszottak és/vagy játszanak „Keef Riffhard” életében?
A Rolling Stones gitárosáról Bockris nem titkolt rokonszenvvel, mégis tárgyilagosan ír. Könyvéből egy csetlő-botló, ám esendőségében is szeretetre méltó, varázslatos művészt ismerhetünk meg, akinek oroszlánrésze van abban, hogy az együttes zenéje első hallásra felismerhető és jószerével utánozhatatlan. Keith Richardsnak ez az életrajza kötelező olvasmány minden Stones-rajongó számára, és bízvást ajánlható bárkinek, aki felszínes közhelyeknél többet vágyik tudni az elmúlt fél évszázad rocktörténetéről.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
  • Nincs feltöltött részlet.
  • Nincs előszó.
  • Nincs utószó.
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek

„Gondolom, azt hiszed, fene jó dolgom van. Ide hallgass, nekem soha sincs esélyem így énekelni, zongorázni magamban anélkül, hogy valami nyavalyás meg ne kérdezné, miért nem gitározom, és miért nem látszom gonosznak. Az embereknek megvannak rólam az elképzeléseik. Lefogadom, nem gondoltad volna, hogy tudok zongorázni, mi? Vagy klasszikusokat énekelni a harmincas évekből. Hát tudok. Korántsem engedhetek meg magamnak annyit, mint az emberek hiszik. Nem tudod, milyen azokkal az emberekkel foglalkozni, akikkel nekem foglalkoznom kell. Ha nem volna a zene, nem csinálnám.